Hogy nem a pénz miatt "csábították" az integrációba (???) a Rett-szindrómás kislányt*, minden előzetes információ és átgondoltság nélkül. Remélem, hogy nem csak a magasabb normatíva miatt kellett az üres SNI** helyre gyorsan valakit szerezni, hogy aztán beletörjön a bicskája a nevelőtestületnek, és két hónap után visszairányítsák a szegregált óvodába, ahonnan jött. Félelmetes, szomorú, agyrém.
És igazából nem is a kislányt sajnálom, hanem a szüleit. Végiggondolták egyáltalán, hogy milyen egy sérült gyerek szülőjének lenni, milyen nehéz megbirkózni azzal, hogy az ő gyereke más? Máshogy néz ki, máshová jár óvodába, máshogy beszél, máshogy jár stb? Hogy micsoda öröm lehetett, hogy "mezei" (már elnézést, de nem akartam a normál vagy egészséges szót használni) gyerekek közé járhat? Hogy annyira talán mégse más? És akkor nesze neked, fogd meg jól, akkora pofont kap, hogy a fal adja a másikat.
Az integráció nem az, hogy mindenféle SNI gyereket felveszünk, aztán ha nem zavar sok vizet maradhat, ha igen, akkor meg viszlát. Kell ehhez (szak)ember, kis létszámú csoport, (gyógy)pedagógiai asszisztens, elhivatottság, rátermettség stb., stb. Ez ma Magyarországon közel sem adott, csak nyomják az integrációt ész nélkül, és akkor ez a vége.
Bocsánat, csak felzaklatott.
* nem, a valóságban természetesen nem ezek a paraméterek
** sajátos nevelési igényű
Ez nálatok van?
VálaszTörlésNálunk az oviba van mindenféle gyermek. Hallássérült több is volt már, d emindnek volt "hallókája", down szindrómás és autista is ( egyre több? ) . Persze megvan, hogy csoportonként hány lehet és nyilván,akik jöttek valóban integrálhatók voltak és azok is. Én remélem, hogy az, aki ilyen kérdésekben dönthet mindig felelősen dönt, úgy hogy jó legyen az érintett gyereknek és az össze többi gyereknek is.
"Nálatok"? Az oviban, ahol dolgozol (ilyen szakmád van?), vagy ahová a gyerekek járnak? Amúgy igen, nálunk volt. És igazán szerintem csak az időponttal volt a baj (túl korai), és a felkészületlenséggel -egy darab ped. asszisztens kellett volna, aki kizárólag ezzel a gyerkőccel foglalkozik-, akkor azért végig lehetett volna vinni. Szerintem.
TörlésAz én tapasztalatom az, hogy sajnos nem mindig döntenek felelősen. A mai hazai oktatási rendszer egyáltalán nincs felkészülve az integrációra, a pedagógusok küzdenek a magas gyereklétszámmal (a környékünkön ovis csoport nincs 25 fő alatt, az alsós osztályok 30-32 fővel indulnak), a sok problémás gyerekkel, hiszen az esetek nagy többségében nincs segítségük. Ez egy kicsit nyugatabbra nem így van. De a gyerekek sincsenek felkészítve a bármilyen fogyatékkal élő gyerekekkel való "együtt nevelődésre", sőt a szülők sem. Nekünk volt már olyan gyerekünk, akit szülői nyomásra nem vettek át tőlünk abba az oviba, amelyik a házukkal szemben volt, így hordhatta az anyukája 2 km-rel messzebb :-(.
Igen, megvan, hogy csoportonként hány gyerek integrálható (azt hiszem, 2, de ez talán sérüléstől is függ, meg attól, hogy "hány főnek számít"), az óvoda/iskola alapító okiratában szerepel, hogy milyen típusú és milyen fokú sérüléssel integrálnak gyerekeket. amúgy a törvény szerint addig integrálható egy gyerek, amíg a jelenlétével a többi gyerek jogait (egészséghez, oktatáshoz, testi-lelki fejlődéshez stb.) nem sérti. Szerintem amúgy itt ilyenről nem volt szó, csak nem bírták a pedagógusok energiával. Megértem amúgy,ezért kellett volna felkészülni,például egy ped. asszisztenssel. De egy gyerekhez egy külön ember Magyarországon luxus.
Nálunk az oviban, mert huhh már 14 éve vagyok ovis szülő:) most ebben az évben utoljára. Nem szakmám, csak tanultam erről is a főiskolán, a közigazgatásban dolgozom egyébként.
TörlésAha, értem :).
Törlésteljesen ertem miert nem akarod a normalis szot hasznalni, en is utalom.
VálaszTörlésAz angol szepen kiotlott erre egy szot, neuro-typical. Igazan csak azert irok, hogy mondjuk a "tipikus" ebbol egesz jol atveheto.
Itt is használják a neurotipikus szót, leginkább az autizmus vonatkozásában, mármint hogy autista vagy neurotipikus egy gyerek.
TörlésValóban jó szó, és bármilyen neurológiai kórképnél lehetne használni, mint a "másik csoport" szinonimája. Szindrómáknál mondjuk nem annyira találó, de az "átlagos fejlődésű" talán jó volna.
Ha mar ebben igy benne vagy: nem tudod mi lehet a dyspraxia magyar valtozata? Mivel tudom Mo-n mast jelent, itt meg hasznaljak ugyanarra DCD-t (developmental coordinational disorder) meg regen azt hiszem clumsy child syndrome-nak hivtak.
TörlésSzerintem ez ugyanazt jelenti itt is, mint máshol: a megszerzett mozgásos tapasztalatok hiányos felhasználása, a mozgás tervezésének és kivitelezésének zavara (ez lehet szerzett is, pl stroke után, tehát nem kizárólag gyerekeknél fordul elő). Van az ún. "ügyetlengyerek-szindróma", ez a diszpraxia egyik formája, legfontosabb tünete az ügyetlen eszközhasználat, iskolásoknál a rendezetlen, olvashatatlan íráskép.
TörlésKoszi, a fiam dyspraxias(meg szerintem spd -sensory processing disorder- de errol nincs diagnozisunk) , s amikor felhoztam egy otthoni gyogytornasz ismerosomnek aki raadasul egy fejlesztohazban dolgozik, az csak nezett, hogy otthon a dyspraxia egesz mast jelent. Attol fogva nem is nagyon tudtam neven nevezni mi a helyzet a fiammal az otthoniaknak.
VálaszTörlésMiért, mit mondott, nálunk mit jelent a dyspraxia? Én biztos, ami biztos több helyen utánanéztem, de nálunk abban az értelemben használják, ahogy írtam. Bár azért szakembertől függ (vagy inkább foglalkozástó9, mert lehet, hogy egy neurológus picit mást ért alatta, mint egy pszichológus vagy egy gyógypedagógus.
Törlés