Családilag nem igazán komoly ünnep a névnap, de tessék-lássék módon azért megünnepeljük (azért a gyerekekét picit komolyabban vesszük). A férjem sört/bort/csokit/ilyesmit szokott kapni én meg virágot vagy csokit. Most, tekintettel a fogyókúrámra virágot hozott és valami gyümölcsszeletet aszalt gyümölcsből.Olyan figyelmes!
Ehhez hozzá tartozik ez, ami történt vala tegnap:
Ő: - Mi ez a Raffaello az asztalon?
Én: - Az enyém.
Ő: - Honnan van?
Én: - Anyukádéktól kaptam.
Ő: - Miért?
Én: - Névnapomra.
Ő: - Ó, tényleg, tegnap volt a névnapod!
Én: - Nem, holnap lesz.
Ő: - Nem 16-án van?
Én: - Nem, 18-án.
Ő: - Hú, szerencse, pont a héten gondoltam rá, hogy tizenvalahanyadikán lesz a névnapod és el ne felejtsem.
Mindezt 21 együtt töltött év után :D! Én úgy röhögtem, komolyan, minden neheztelés nélkül, hogy csak na, és még mindig vigyorgok, ha eszembe jut :).
Ilyenek a férfiak, legalábbis az én férjem teljesen:)
VálaszTörlésEz megnyugtat. Mármint, hogy más férje is ilyen. Eleinte rossz(abb) néven vettem, ha fontos dátumokat elfelejtett. a házassági évfordulónkat pl. rendszeresen elfelejti, de most már egyre kevésbé zavar.
TörlésÉn nő létemre is mindig elfelejtem az ilyesmit. Izé, Andi, utólag is boldog névnapot!
VálaszTörlésUtólag is köszönöm :D!
VálaszTörlés