Teljesen. Másodkézből tudtam meg, hogy az államvizsgám folyó hó 26-án várható. Nekem levelet még nem küldtek, pedig kíváncsi vagyok a szakdolgozatom értékelésére, meg arra is, hogy valóban 26-án lesz-e az államvizsga.
A tanulással sehogy nem állok, gyakorlatilag egy darab tételt néztem át eddig (30 van). És pénteken, így a vizsga előtt néhány nappal feltettek még három új tételt, amikről még csak nem is hallottam eddig. Történt ugyanis -most nagyon mocsok leszek, de irtóra felidegesített a dolog-, hogy az egyik régi csoporttársam, aki a szakosodáskor másik szakot választott, nehezményezte, hogy milyen államvizsga az, ahol a saját szakját érintő egyetlen darab tétel sincsen. A szak "felelőse" felé nyilvánította ki nemtetszését, minek következtében kaptunk három darab plusz tételt az ő szakjából. Amúgy 4 különböző szakirány volt, ami közül választani lehetett, és csak a közösen tanult tárgyakból vannak (voltak) kérdések. Nyilván senkiben nem merült fel, hogy a többi tizenvalahány ember, aki nem azon a szakon tanult, halvány lila dunszt nélkül áll a megválaszolatlan államvizsga tételek előtt. Szerencsére tartom a kapcsolatot egyik volt csoporttársammal, akivel együtt vizsgázok majd, és ő pont azon a szakon tanult, ami a kérdéses tételek megválaszolásában segítségemre van. Megkaptam a kidolgozott tételeket, ha minden jó megy, akár meg is tudom tanulni őket. De mi van, ha picit belekérdeznek? Majd állok ott, mint a sült hal, és tátogok, mert hülye leszek hozzá.
Amúgy most mondom, hogy én a 17-es tételt szeretném húzni (állítólag létezik olyan, hogy a "blog ereje", hát, majd meglátjuk...), mert az pont a szakdolgozatom témája, és készülés nélkül is tudok vagy egy órát beszélni róla. Ráadásul egy füst alatt megvolna a szakdolgozatom védése is. Álmodom...
Nagyon bele kellene húznom, mert szombaton jön a tesóm a két fiával, és öt darab gyerekkel a házban nem igazán látszik ideálisnak a helyzet egy államvizsgára való felkészüléshez. Simi se alszik túl jól mostanában (vagy fél éve, ugyebár), így az teljesen lehetetlen, hogy mikor elcsendesedik a ház, én majd jól nekiülök, és tanulok. Na jó, lehet, csak épp a tizenharmadik másodpercben fogok ráomlani az aktuális tanulni valómra, és fogom csorgó nyálammal szétáztatni ájult álmom közben az okos papíromat. Napközben meg... ismétlem, öt gyerek lesz a házban.
Ezen kívül a fogyókúrám sem tudom, hol áll. Nem álltam mérlegre mostanában, de nem is akarok. Ki tudja miért? Igen: zabálok és lustulok. Ráadásul a mennyei ecetes vizet sem iszom, mert már szétmarta a nyelőcsövemet, így most teával kúrálom a keletkezett fekélyt.
A fenti problémákon kívül a ház meg olyan, mint ahol egy nagy erejű bomba robbant. Ablakot kellene pucolni, alaposan kitakarítani. Viszont a vasalni valót nagyjából eltüntettem, csak az aktuálisan kimosott három szárítónyi száraz ruha vár vasalásra.
És a macskák sem kellenek a kutyának sem. Ez mélyen elszomorít, remélem, azért csak sikerül túladnunk rajtuk.
Megyek, összevakarom magam, aztán elmegyünk Simivel a postára. Ha alszik, majd tanulok, Legalábbis így tervezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése