Hogyan éljük túl a nyár legmelegebb napját?

Tele van a média a hőségriadóval és a 41°C-kal, ami ma mérhető az országban. És adják a jótanácsokat azzal kapcsolatban, hogy miképpen lehet elviselni a kánikulát: igyunk sokat, menjünk víz mellé stb. Na, akinek nem sikerült egy lavór víz mellett berúgni a sok ivástól, az elolvashatja, én hogyan vészeltem át  a trópusi hőséget, hasznosítva ebből amit csak akar.

Először is, ajánlatos korán reggel szellőztetni. A tetőtérben elhelyezkedő déli tájolású, és amúgy is a ház legmelegebb pontjaként funkcionáló szülői hálóban is. Azután lehetőség szerint úgy déltájban észbe kapni, hogy sarkig tárva felejtettük az összes nyílászárót, beengedve ezzel a lodzsán megrekedt és az odatűző naptól kábé 43 fokosra melegedett levegőt. Így ebben a szerencsés esetben a reggeli kellemes 29 °C immár 35-re növekedett odabent.

A bevásárlást sem szabad a késő délelőtti órákra halasztani, így ha reggel 8-kor elindulunk, fél 10-re akkor is hazaérünk, ha a legközelebbi (másfél kilométerre lévő) üzletbe megyünk babakocsival és csecsszopóval felszerelkezve. A bevásárolt élelmiszert természetesen azonnal biztonságba kell helyezni a hűtőszekrényben. Kivéve azt a néhány tételt, amiből ebédet szándékozunk főzni, illetve a hő hatására nem rothadóakat. Javaslom a könnyen összedobható ételek listájából való választást, én ebből mára a rizses húst szemeltem ki. Csodálatos módon röpke 15 perc alatt fel is tettem főni a sertéscombból metélt apró kockákat, melyekből alig 2,5 óra alatt (nagy lángon) meg is főtt a cucc. Különösen jó hatással van a nagy hőségben a lakásban uralkodó klímára, ha nem rendelkezünk páraelszívó készülékkel, viszont egybe nyitott modern konyha-ebédlő-nappali (esetünkben lépcsőház is) egységgel igen. Ugyanis a főzés által keletkezett hő és pára össze-vissza terjed az egész építményben, halálra döglesztve minden ott tartózkodót. Ja, és ne feledkezzünk meg a tetőtérben nyitva hagyott ablakokról és erkélyajtóról sem, hiszen az ezeken keresztül beáramló forró levegő, keveredve a  párával és a gőzzel, jótékonyan gyorsítja lassú haldoklásunkat.

Abban az esetben, ha a főzéssel nem sikerült a házban uralkodó páratartalmat 100%-ra emelni, indítványozom az egész földszint felmosását. Az előtte való felsöprögetés (azért nem porszívózás, mert legkisebbünk épp az igazak álmát alussza, és ebben nem szeretnénk megzavarni) kellemesen felpörgeti a pulzust, amennyiben megfelelő tempóval és amplitúdóval végezzük a sepregető mozdulatokat. Így szívdobogva élvezhetjük a padlóról felszálló gőz látványát. Ha aktuálisan valamilyen felsőlégúti nyavalyával küzdünk, javasolt a felmosó vízbe néhány csepp eukaliptusz olajat önteni, és akkor az inhalálással is megvagyunk egy gőz füst alatt. 

Kifejezetten szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha épp akad a háznál egy szopós csecsemő/tipegő. Melegen (!) ajánlott minél többszöri szopásra, és ezáltal igen szoros testkontaktusra biztatni. Mégis csak sokkal kellemesebb érzés a 36 Celsius fokos testhőmérsékletű gyerekkel ragacsosra izzadni, mint a nap folyamán végrehajtott klimatizáló akciók során 38 fokosra emelkedett házbéli hőmérsékletet élvezni. Persze, amennyiben gyermekünk épp lázas betegséggel küszködik, csak addig engedjük magunkhoz bújni, amíg a testhőmérséklete alacsonyabb, mint a helyiségben mérhető hőmérséklet.

Ha a fent említett praktikákkal nem sikerült túlélnünk az idei nyár eddigi legforróbb napját, próbálkozhatunk esetleg vasalással, palacsinta sütéssel, 45 perces Rubint Réka tornával vagy egyéb, külső vagy belső hőmérsékletet emelő tevékenységgel. Bevallom, én ezeket nem próbáltam, hagyok valami élvezetet holnapra is.

Boldog

születésnapot kívánok a férjemnek!!! Ugyanis ma van neki. Születés történetre senki ne számítson, azzal nem tudok szolgálni. Az családi legendákból annyit tudok, hogy egy hónappal hamarabb érkezett és picike volt. Mára már nem siet sehová és meg is nőtt rendesen.

A tavalyi szülinapját egy béltályog kioperálásával és néhány napos kórházi pihenéssel ünnepelte. Remélem, ez most elmarad. Bár, vannak félelmeim, mert tegnap kellett visszamennie kontroll vérvételre, aminek ma jön meg az eredménye, bízom benne, hogy az ünnepre való tekintettel kifogástalan lesz az eredmény, és holnap el tudunk utazni.

Keresetem valami jó számot, de csak a Halász Judit-féle és az Alma Együttes szülinapos nótáját ismerem, így inkább ezt kapja tőlem. Nem videoklip, de csak ez volt a jútyúbon:

Semmi változás

Mármint Siminél. A napokban volt 14 hónapos, és gyakorlatilag ugyanott tart, ahol a szülinapján. Nem jár egyedül és még mindig nem alszik éjszaka. Jó, álldogál de ezen kívül semmi. Ez a gyerek a legelvetemültebb konduktor-anya kínzó az összes közül. Még jó, hogy látom, hogy semmi baja, különben már rohantam volna fejlesztésre, mert egyévesen nem indult el, holott a nagyok bezzeg...

Talán beszédben van egy kis előrelépés. Nem szókincsben, inkább a hangok ejtésében. Megtanulta az "u" hangot, így az orrnyomkodós tütüüü-zés már nem tataaa, hanem tutuuuu. Hát, ez is valami. 

Viszont ami biztos, tökéletesen tisztában van azzal, hogy ki mennyire idős. Gondolom ezt abból, hogy a nagyok ilyen idősen rendesen apának és anyának hívtak minket, szüleiket. Simi tisztában van azzal, hogy az elmúlt 10-12 év nyomokat hagyott a küllemünkön, és látva a többi gyerek fiatal szüleit, nekünk már csak a "papa" és "nyanya" megszólítás maradt. Ez van, kérem szépen, öregszünk.

Ja, és a szopás, hát ettől kivagyok. Komolyan azon gondolkodom, hogy átültettetem legalább az egyik mellemet úgy combmagasságba, hogy Simi állva is elérje. Így nem kellene napjában tizenhét-ezerszer a felszólításként eszközölt üvegrepesztő sikításra leülnöm valahová, hogy megszoptathassam. Vagy ha leülök, akkor nem mászna azonnal az ölembe szopási célzattal, nem törődve az én eredeti terveimmel, aminek okán letettem a hátsómat.

Remélem, azért lassan elindul majd. Nem, mintha aggódnék, csak már nagyon nehéz cipelni a kis popóját. Meg hát mégis csak konduktorgyerek, nem járja, hogy ne járjon, ha itt az ideje...

Ingyen tankönyv húszezerért

Amikor a nagyok még kicsik voltak (de már meg tudták értelmesen fogalmazni a vágyaikat), állandóan azért nyúztak, hogy legyen kistesójuk. Hiába magyaráztuk, hogy vannak ők ketten egymásnak testvérnek, és ennyi pont elég, nem tágítottak. Hárman mégis csak jobb volna, higgyük el nekik. Aztán, mikor iskolások lettek, bejött egy újabb ok a tesó mellett. Soha nem mondtam, de levették a gyerekek a suliban, és közölték, ha lenne egy másik testvérük is, ingyen kapnánk a tankönyveket. Nem engedtünk nekik. De idővel azt is kiderítették, hogy az ebéd is féláron járna. Úgyhogy innentől már költséghatékonysági tényezőkkel támasztották alá a kistesó szükségességét.

Mi gondolkodtunk egy darabig, osztottunk-szoroztunk, és rá kellett jönnünk, hogy soha nem akartunk teljes áron tankönyvet és ebédet fizetni kétgyerekes család lenni, így aztán megérkezett közénk Simon.

Mivel május végén született, és a következő évi tankönyv rendelést már le kellett adni, nem is gondoltam, hogy mégis kaphatunk ingyen könyvet. De a babás fórumon felvilágosítást nyertem, hogy de, csak be kell vinnem a papírt a suliba a családi pótlékról. Noémi iskolájában eleve nem próbálkoztam, mert ott kétszer is felhívták a figyelmünket (szóban és e-mailben is), hogy a leadott rendeléseket semmilyen körülmények között nem áll módjukban megváltoztatni. Ádáméknál viszont nagyon rendesek voltak, bementem a suliba a papírommal a nyári szünet kellős közepén, mondták, hogy oké. A dolog úgy működik, hogy az állam által adott tízezer valahányszáz forint feletti részt ki kell fizetni. Ez a nyelvkönyvek ára volt, úgy ötezer magyar pénz. Noéminél nem variáltam, gondoltam, majd jövőre, és kifizettem a tizenegynéhány ezret.

És eljött az idén, mikor is mindkét gyerek ugyanabban az iskolában jut a tankönyveihez. 

Itt ez a rendszer: ki kell tölteni a tankönyv igénylő lapot. Alapesetben két rubrikában kell ikszelni: fizetem illetve nem kérem (ez azért opció, mert év közben van tankönyvbörze, ahol hozzá lehet jutni jó állapotú könyvekhez felsőbb évfolyamosoktól, illetve lehet könyvet "örökölni" is baráttól, családtagtól). Ha az ember "ingyentankönyves" akkor egy harmadik lehetőség is szerepel az igénylő lapon, mégpedig a könyvtári példányt kérek. Ugyanis ebben az iskolában a könyvtárból jönnek az ingyen könyvek, vagyis év végén szépen vissza kell vinni őket, lehetőleg továbbra is használható állapotban. Pont ezért kértek minket többször is a szülőin arra, hogy aki megteheti, legyen szíves legalább a munkafüzeteket vásárolja már meg, ugyanis nem garantált, hogy tiszta, szűz példányt kap a gyerek, a kitöltöttel meg mi a frászt csinál (hát, örül neki...). Én úgy gondoltam, oké, megveszem a munkafüzeteket. És Noéminek még azokat a könyveit, amikből érettségizni fog (8 osztályos gimi, kicsit más a tanrend, mint általában), Ádámnak meg az atlaszokat is, mert azokat használja majd érettségiig.

Ja, mondanom sem kell, hogy spórolási célzattal három éve kerülgetjük Noémi könyveit, hogy jók lesznek majd Ádámnak. Na, ja. Történt ugyanis, hogy államilag eldöntötték, hogy a jelenleg forgalomban lévő kismillió tankönyvcsalád közül melyik az a néhány, ami arra érdemes, hogy továbbra is tanuljanak belőle a diákok. Hát, azok, amikből Noémi tanult, pont nem maradtak benne a kalapban, és Ádámnak mások kellenek majd. Pedig a suli nagyon ügyelt arra, hogy ugyanazokból a könyvekből tanuljanak a következő évfolyamok is, mert ez így gazdaságosabb. Na, mindegy, ezt buktuk, kitöltöttem a lapokat, és vártam, hogy augusztus végén mehessenek a gyerekek a könyvekért.

Oh, persze. Kiderült, hogy az "ingyentankönyveseknek" azokat a könyveket, amiket nem a könyvtárból kérnek, saját maguknak kell megrendelni az országos (és kizárólag erre a célra létrejött) könyvtárellátó webshopjából. Hol itt a probléma? Ezerszer rendeltem már könyvet webshopból, nem gond. Gyors regisztrálás, utánajárás a könyveknek. Jól sejtettem, húszezer lesz. Első nehézség: Ádám egyik könyve nincs meg. Se a leltári szám, se a cím alapján nem találom, se a KELLÓ, se a kiadó honlapján. Ezt még meg kell érdeklődnöm a sulitól. Második nehézség: bonyolult fizetési mód. Általában hogy fizet az ember egy webshopban? A) átutalással B) utánvéttel. Hát, itt nem. Leadod a rendelést, ezt odabent rögzítik, kinyomtatják neked a díjbekérőt és kiküldik a fehér csekkel együtt. Te befizeted, az valamikor beér hozzájuk, utána összeállítják a csomagot, amihez valahogy hozzájutsz. Itt jön a harmadik nehézség. Választhatod az egyetlen budapesti átvételi lehetőséget vagy a posta általi kiszállítást. Budapesti átvétel nekem belekerülne vagy 2500 Ft-omba (tömegközelekdés) így azt választottam, hogy hozzák ki 1200-ért. Még jó, hogy volt annyi eszem, hogy a két gyerek könyveit egy csomagba kértem (mind Noémi nevén van), így csak egyszer kell kifizetnem az ezerkétszázat. Most komolyan, ezt miért? Ha valaki tényleg olyan szegény, hogy gond a tankönyv kifizetése is, az még adjon ki 1200 Ft-ot pluszban? Ki találta ezt a hülyeséget így ki? És különben is, miért nem tudja az iskola megrendelni? Akik a suliban kapják meg a könyveiket, azok is fizetnek még ezerkétszázat? Á, ez csak a szerencsés "ingyentankönyvesek" kiváltsága. Mert ez a webshop állami és a Magyar Postával van szerződése, aki minél nehezebb a csomagod, annál többért hozza ki. Pedig a "normális" helyeken minél több pénzért vásárolsz, annál olcsóbb a kiszállítás. Egy húszezres tétel máshol simán ingyen kiszállítást érne.

Jó, jó, nem azért írtam, hogy sajnáljatok. Csak annyira hülye ez a rendszer, hogy bosszant. Eleve ez az "ingyen könyv a könyvtárból" milyen már? Mindegy, itt ez van, oké. De ez a lehúzás még a Postától is, na ez már durva. Mérgelődés ezennel befejezve, de azért hadd kérdezzem már meg...

Máshol is így működik ez, kérem tisztelettel?

Nyaralás után

Na, az van most.

Lassan egy hete próbálom utolérni magam mindenféle dolgokkal, hát, elég nehezen megy. Jó, a 37 adag ruha kimosásával végeztem, de a vasalás még nem 100%-os. Mondjuk, ahogy magamat ismerem, az életben nem lesz az.

Simit is lassan visszaszoktatom a normális kerékvágásba. Történt ugyanis, hogy a nyaralás alatt meglehetősen kiterjedt udvartartást működtetett a fiatalúr, mondhatni mindenki arra várt, hogy ugorhasson, ha megnyikkan. Soha nem kellett egyedül játszania vagy csak elfoglalni magát pár percre. Ha megszólalt, hogy "hin-ta baa-ta" (ami nem azt jelenti, hogy a nyomorult hintát baltával szét kellene ütni, hanem a "hinta palinta" Simi interpretációjában), azonnal ugrott valamelyik mama vagy nagyobb gyerek és vitte hintázni. Ha unatkozni látszott, rögvest szórakoztatta valaki. Egész nap pásztorolta egy szerencsés kiválasztott, és valljuk be, nem volt nehéz meggyőzni a gyereket arról, hogy ez is egy létező, és roppant kielégítő életstílus. Most ott tartunk, hogy egy pár percre már képes elfoglalni magát, de leginkább nem. És a ha szerencsétlen sorsú nagyobb gyerekeim felé közelítek karomon a deddel, mivel valami sürgős, csecsemővel nem végezhető elfoglaltságom akadt,  nagy egyetértésben kiabálják (amúgy soha semmiben nem értenek egyet, ezt kivéve), hogy "Én nem vigyázok rá!!!"

Aztán meg az evés. Ezt -mármint Simon etetését- is verseny szerűen űzték a szolgalelkű rokonok, anyukám remek példáját követve. Én ugyanis meg tudok veszni attól, ha úgy eszik a gyerek, hogy egy kanál étel, utána pár korty víz. Ezzel ki lehet kergetni a világból, de anyukám szerint BIZTOSAN szomjas az a gyerek evés közben, itatni kell. Hogy nekem miért nem szomjas soha, azt nem tudom. Mindenesetre egy hétig így volt etetve. Így aztán itthon az első két közös étkezésünk hangos őrjöngés volt, ugyanis nem voltam hajlandó inni adni neki minden falat után. A harmadiknál már csak kicsit vinnyogott, most meg már el is felejtette, hogy másképp is lehet enni, mint ahogy a jó édesanyja eteti.

Ezen a nyáron még kétszer készülünk pár napot távol tölteni itthonról. Mondjuk, többnyire kiterjedt rokonság nélkül leszünk, így Simivel biztosan én fogok törődni, talán nem romlik el megint. Majd nagyon fogok vigyázni.

Közkívánatra

Mert ekkora nyomásnak lettem kitéve (hárman is kérték :-)), mutatok még pár képet a nyaralásról. De ennél többet már tényleg nem tudok kiválasztani, a többi abszolút ugyanez, csak más szögből.

Kék kápolna

Kék kápolna látogatókkal

Kilátó éjjel

Csak férfiak 1.

Csak férfiak 2. (bár ezen nem sok látszik)

Apa a nagyokkal

Apa a lányával

Apa a picivel

Kőkemény apa 1.

Kőkemény apa 2.

Majom a köszörűkövön

Kőkemény kissrác

Mintha cumizna

A két főzsivány

Yeeeee!

Ez szimplán csak cuki

Bobberek

Nyaralás előtt...

...egy évvel

elhatároztuk a jól sikerült közös vakáció okán, hogy a következő nyáron ugyanitt, ugyanezekkel az emberekkel (Balatonboglár, Bababarát ház, a két nővér családostól, anyu és a sógorom anyukája) újra nekifutunk. Reméltük, hogy sikerülni fog másodjára is.

...fél évvel

újra egyeztettünk, hogy oké-e a dolog. Az volt.

...3 hónappal

időpont egyeztetés után a húgom lefoglalta a szállást.

...2 hónappal

elhatároztam, hogy mivel nagycsaládos vagyok, időben elkezdem a készülődést, megelőzve ezzel a nyaralás előtti szokásos "biztosmindentbepakoltam-e" miatt rám törő pánikrohamot, és az ezzel párhuzamosan kialakuló "sohatöbbetnemmegyeknyaralnicsakegyedülvagymégúgysem" érzés következtében menetrend szerint érkező gutaütés közeli idegállapotot. Persze, nem rögtön aznap akartam nekiállni a bőröndök összepakolásának, mikor ez a korszakalkotó terv megszületett. Ki a fene akar már két hónapig öt-hat bőröndöt, sporttáskát, hátizsákot kerülgetni, a gumimatracokról, napozó gyékényekről és egyéb strandoláshoz elengedhetetlen holmikról nem is beszélve. Terveim szerint az utazás előtti pénteket töltöttem volna lassú, komótos csomagolással, egyenként pipálva ki  a bepakolni szándékozott dolgokról jó előre megírt pontos listáról az elcsomagolt tételeket. Vidáman fütyörészve, és jókat derülve azokon az anyákon, akik az utolsó utáni pillanatban dobálják a vasalatlan ruhákat a kofferba, és csak a tett helyszínén derül ki, hogy az egyik gyereknek 17 tiszta bugyi jutott egy hétre, a másiknak egy sem, viszont zoknit pont ő kapott 15 párat, a tesója semennyit, és milyen jó, hogy csak négy szám különbség van a lábuk között, és az egyik fiú, a másik meg lány.

...1 hónappal

tudtam meg, hogy a főnöknőm 50. szülinapjára tervezett meglepetésbulit az én készülődős péntekemre szervezték a kolléganőim. Oda se neki, hiszen az nem egész napos, és különben is hosszú a délután, akkor is tudok rámolni, legfeljebb majd egy nappal előbb, már csütörtökön nekiállok a motyók összekészítésének.

...1 héttel 

mondta egy kedves ismerősöm, hogy akkor csütörtökön átjönnének hozzánk családilag felvonulván, mert végre egyik gyerek sem beteg, ráadásul bölcsiszünet van, és már amúgy is tavaly december óta tervezzünk a nagy találkozást. Gondoltam, ám legyen, majd akkor már szerdán nekiállok a csomagolásnak. De nem, az mégsem jó, mert akkor kerülgetni kell a sok cuccot, inkább csütörtök délután, mikor elmenetek.

Ezen a napon ért minket az a váratlan meglepetés is, hogy 2 éve Hollandiába költözött barátaink két hetet itthon töltenek. Mindenképpen szerettünk volna velük találkozni, és sajnálattal vettük tudomásul, hogy ők már elígérkeztek az első itt töltött hétre, a másodikon meg mi épp nyaralni fogunk.

...3 nappal

elkezdtem őrült módjára mosni, hogy tutira mindenkinek legyen tiszta ruhája a Balatonnál is, és maradjon elég akkora is, mikor már itthon leszünk.

Délután összefutottunk a Teszkóból jövet a hollandiai barátainkkal, mikor épp három perccel azelőtt szomorkodtunk rajta, hogy legalább valami telefonszámunk lenne, hátha meg tudnánk beszélni mégis egy találkozót. Kaptunk az alkalmon, és meg is beszéltük, hogy pénteken délután 6 körül átugranak. Végül is úgyis csak délután 2 után tudjuk elfoglalni a szállást, a pakolásra délelőtt is van elég idő.

...2 nappal

jött a már említett baráti házaspár a két gyerekével. Este negyed kilencig maradtak, ami önmagában véve nem is lett volna nagy probléma, csak éppen... Aznap délelőtt felhívott a péntekre várt baráti család feje, hogy nem alhatnának-e nálunk pénteken? Ugyanis szombaton Leányfalura hivatalosak, a bázisuk viszont Kecskeméten található. Ha megoldható, akkor nem utaztatnák a három gyereket ilyen sokat. Persze, hogy aludjanak itt! Tulajdonképpen én akár az utazás napján is el tudom kezdeni a csomagolást (és feltehetően be is fejezem), és a szállást úgyis csak...

...telefonált a húgom, hogy akár reggel 10-re is mehetünk, mert nem lesz előttünk senki, várnak minket szeretettel. Muhaha...

Éjjel negyed egykor már rám szólt a férjem, hogy azonnali jelleggel rekesszem be a vasalást, mert aludni szeretne, és a nyikorgó vasalódeszka, valamint a dolgozó szoba nyitott ajtaján át kiömlő fény miatt képtelen rá.

...1 nappal

délelőtt részt vettem egy  jubileumi szülinapi ünnepségen, ahonnan fél egykor diszkréten távoztam bokros teendőimre hivatkozva. Megértették.

Még a buli alatt telefonált a férjem, hogy minden előzmény nélkül meghalt anyósom nővére, a temetés valószínűleg a nyaralás alatt lesz.

Miután hazaértem, eszeveszett tempóban kezdtem legalább fejben összedobni a tervezett listát, és folytatni a hajnalban abbahagyott vasalást, mert 6 körül érkeznek a barátaink.

Már Simi táskája teljesen össze volt készítve, az egész család összes cucca ki volt vasalva, így az én kupacomba is belekezdtem végre. Az első póló ujjának vasalásakor, alig negyed 6-kor kopogtak, én meg kirántottam a vasaló dugóját a falból és kinyitottam az ajtót. Nesze neked készülődés...

Viszont a barátos este nagyon jól telt, a gyerekek jót játszottak együtt, mi meg beszélgettünk. Igaz, Kornél meglátogatta idő közben az anyukáját és elment bevásárolni, de este 9 után ő is csatlakozott a társasághoz.

Ja, egy hihetetlen momentumot mindenképpen meg kell említenem. Az egész vendég családot felkészítettem arra, hogy Simikénk éjszakánként 6-12 alkalommal ébred, igen változatos hangeffektekkel rémisztgetve  és ébresztgetve a nagyközönséget. Azt mondták, nem baj, akkor is maradnak. Na, a büdös kölke hajnali 5-kor ébredt először! Én persze 2 óránként ellenőriztem az életfunkcióit, úgy ébredtem, mintha muszáj lenne. Úgy látszik, tudna aludni, ha akarna...

... 4 órával

érzékeny búcsút vettünk a barátainktól, és elkezdünk eszeveszett tempóban pakolni. Valaki még hajat mosott, más borotválkozott, megint más vasalt (na, ki?). Rohangáltunk, mint a kergebirkák (jó, leginkább én), idegeskedtünk minden hülyeségen (jó, leginkább ezt is én), veszekedtünk semmiségeken (oké, bevallom, ezt is én, viszont mindenkivel). Aztán a férjem nem bírta tovább és legurított egy féldecit nyomatékosan megkért, hogy hagyjam abba a hisztériázást, mert mindenkit az őrületbe kergetek. Abbahagytam, nem dőlt össze a világ, el is indultunk.

Igaz, orbitális csatateret hagytunk magunk után, de ezzel csak akkor szembesültem, mikor szerdán hazajöttünk átöltözni.

A vakáció kiválóan sikerült, nem hagytam itthon semmit (viszont vittem egy vagon felesleges holmit, szokás szerint). Most úgy tervezem, ha jövőre megyünk valahová, indulás előtt 1 órával ébredek, bedobálok mindent egy táskába és tőlem indulhatunk. Ha valami itthon marad, azt megvesszük , vagy lemondunk róla -kivéve, ha valamelyik gyerek, mert érte visszafordulunk. Akár akar velünk jönni, akár nem.

"Gyerekszáj"

Nem, sajnos nem kezdett el Simon a jó balatoni levegő hatására mondatokban beszélni, így nem az ő szavait vetem képernyőre.

Tegnap megkértem az egyik nagyot, hogy legyen szíves, szedjen a mama kertjéből pár szem sárgabarackot a levesbe. Mire ő, a kérést fontolgatva így szólt:

-Anya, melyik a sárgabarackfa?

Én, szokásomtól merőben eltérő módon nem tudtam rögtön frappáns felelettel előállni, ugyanis teljesen lefagytam a kérdés hallatán. Így, rövid gondolkodás után ezt a jól sikerült választ tudtam kinyögni:

-Hát az, amelyiken a sárgabarackok vannak...

Nyaralni voltunk

Miután nem kaptam hiányoló e-mailek tömkelegét, így gondolom, sejtettétek, hogy nyaralni ment a família. Vagy emigráltunk. Vagy kihaltunk.

Folyó hó hatodik napján családilag elvonultunk Balatonboglárra, ahol egy egész hetet töltöttünk a húgom és családja, valamint anyukám és a sógorom anyukája társaságában. Egy komplett házat béreltünk, amit tavaly teszteltünk, és miután bevált, idén is kivettük. Most is bevált.

Jó sokan voltunk, és valóban csak annyira mentünk egymás idegeire, amennyire ennyi embernek feltétlenül muszáj. A legtöbb problémát az alvási szokások különbözősége okozta. Volt, aki pl. kizárólag a tévé előtt fekve volt hajlandó elaludni, többszöri "Nézem, nézem!" kiszólással szakítva meg hortyogását, ami nem növelte az aktuálisan nézett tévéműsor élvezeti értékét. Más kukuló napkor ébredt, felzavarva ezzel egyéb, aludni kívánó embertársát, bár, ez az embertárs (én) megpróbálta addig lekötni a renitens egyén figyelmét, amíg megfelelő mennyiségű motoszkálást nem hallott odakintről, meggyőződve ezáltal arról, hogy rajtuk kívül még minimum 2 személy ébren van a házban. Előfordult olyan eset, mikor a megfáradt testű személyt a nappali szőnyegén nyomta el az álom, mást viszont nem zavart a reggeli zűrzavar, 9-ig simán aludt.

Az idő remek volt, lehetett fürdeni a tóban, napozni a füvön, sétálni a városban, bobozni a bobpályán, játszani a játszótéren, főzni a konyhában, vásárolni a Tescóban és még sorolhatnám. Én ezek közül a "főzni a konyhában" és a "játszani a játszótéren" opciókat kihagytam, a többi megvolt.

Külön jó hír, hogy senki nem törte el semmilyen alkatrészét, nem kapott napszúrást,  nem evett vagy ivott ártalmas mennyiséget semmiből, nem került idegosztályra.

Abszolút önmegtartóztató módon nem vásároltam össze semmi hülyeséget a gyerekeknek. Kivéve Noéminek egy bokaláncot, amit el is hagyott, meg a férjemnek egy nevével ellátott hűtőmágnest. Ja, meg magamnak egy egy felsőt, amit a tesóm unszolására vettem meg, és kizárólag azért, mert 290 Ft-ba került. És Noémi kapott egy új bikinit is. Meg egy körömlakkot is vettem magamnak. De mást tényleg nem. Ádám nem kapott fakardot, mert a másik két fiú is akart volna, és akkor tuti, hogy valakit elvisz a mentő: egy gyereket 8 napon túl gyógyuló sérüléssel vagy egy szülőt idegösszeomlással. Amúgy azóta van kardja a gyereknek, a férjem és apósom még a hazajövetel napján csinált neki egyet, szinte pont olyat, amit amilyet árultak. Nem is tudtam, hogy a férjemnek ilyen rejtett tartalékai vannak...

 Az idén is itt ünnepeltük a házassági évfordulónkat (14.), amit egésznapos kimenővel tettünk emlékezetessé: temetésre mentünk az ország másik végébe...

Ettől függetlenül jól szórakoztunk, emlékül csináltunk vagy 300 fényképet, melyek közül most megosztok párat, mert amúgy olyan kevés képet töltök fel a családról.

Tessék...

Ez a Balaton a kilátóból fényképezve

Mi, családilag

Tesómék, szintén családilag

Anyukám

Volt kőkemény strandfoci

Meg vízicsata és csúszdázás óránként "ezeöccáé"

Csónaktúra csak férfiaknak

"Bob herceg"

Gyermekbántalmazás

Szülőbántalmazás

Simi cumizni tanul

Simi fára mászott

Ez csak a szempillák miatt

Ez azért, mert cuki

Ádám

Ez is szempillás

Szerénke

Noémi by night

Erősen sérv-gyanús mozdulat

Mindjárt 35 lesz...

Csőrike fagyizik

Mintamókus

Kár, hogy vége...