Nyaralás előtt...

...egy évvel

elhatároztuk a jól sikerült közös vakáció okán, hogy a következő nyáron ugyanitt, ugyanezekkel az emberekkel (Balatonboglár, Bababarát ház, a két nővér családostól, anyu és a sógorom anyukája) újra nekifutunk. Reméltük, hogy sikerülni fog másodjára is.

...fél évvel

újra egyeztettünk, hogy oké-e a dolog. Az volt.

...3 hónappal

időpont egyeztetés után a húgom lefoglalta a szállást.

...2 hónappal

elhatároztam, hogy mivel nagycsaládos vagyok, időben elkezdem a készülődést, megelőzve ezzel a nyaralás előtti szokásos "biztosmindentbepakoltam-e" miatt rám törő pánikrohamot, és az ezzel párhuzamosan kialakuló "sohatöbbetnemmegyeknyaralnicsakegyedülvagymégúgysem" érzés következtében menetrend szerint érkező gutaütés közeli idegállapotot. Persze, nem rögtön aznap akartam nekiállni a bőröndök összepakolásának, mikor ez a korszakalkotó terv megszületett. Ki a fene akar már két hónapig öt-hat bőröndöt, sporttáskát, hátizsákot kerülgetni, a gumimatracokról, napozó gyékényekről és egyéb strandoláshoz elengedhetetlen holmikról nem is beszélve. Terveim szerint az utazás előtti pénteket töltöttem volna lassú, komótos csomagolással, egyenként pipálva ki  a bepakolni szándékozott dolgokról jó előre megírt pontos listáról az elcsomagolt tételeket. Vidáman fütyörészve, és jókat derülve azokon az anyákon, akik az utolsó utáni pillanatban dobálják a vasalatlan ruhákat a kofferba, és csak a tett helyszínén derül ki, hogy az egyik gyereknek 17 tiszta bugyi jutott egy hétre, a másiknak egy sem, viszont zoknit pont ő kapott 15 párat, a tesója semennyit, és milyen jó, hogy csak négy szám különbség van a lábuk között, és az egyik fiú, a másik meg lány.

...1 hónappal

tudtam meg, hogy a főnöknőm 50. szülinapjára tervezett meglepetésbulit az én készülődős péntekemre szervezték a kolléganőim. Oda se neki, hiszen az nem egész napos, és különben is hosszú a délután, akkor is tudok rámolni, legfeljebb majd egy nappal előbb, már csütörtökön nekiállok a motyók összekészítésének.

...1 héttel 

mondta egy kedves ismerősöm, hogy akkor csütörtökön átjönnének hozzánk családilag felvonulván, mert végre egyik gyerek sem beteg, ráadásul bölcsiszünet van, és már amúgy is tavaly december óta tervezzünk a nagy találkozást. Gondoltam, ám legyen, majd akkor már szerdán nekiállok a csomagolásnak. De nem, az mégsem jó, mert akkor kerülgetni kell a sok cuccot, inkább csütörtök délután, mikor elmenetek.

Ezen a napon ért minket az a váratlan meglepetés is, hogy 2 éve Hollandiába költözött barátaink két hetet itthon töltenek. Mindenképpen szerettünk volna velük találkozni, és sajnálattal vettük tudomásul, hogy ők már elígérkeztek az első itt töltött hétre, a másodikon meg mi épp nyaralni fogunk.

...3 nappal

elkezdtem őrült módjára mosni, hogy tutira mindenkinek legyen tiszta ruhája a Balatonnál is, és maradjon elég akkora is, mikor már itthon leszünk.

Délután összefutottunk a Teszkóból jövet a hollandiai barátainkkal, mikor épp három perccel azelőtt szomorkodtunk rajta, hogy legalább valami telefonszámunk lenne, hátha meg tudnánk beszélni mégis egy találkozót. Kaptunk az alkalmon, és meg is beszéltük, hogy pénteken délután 6 körül átugranak. Végül is úgyis csak délután 2 után tudjuk elfoglalni a szállást, a pakolásra délelőtt is van elég idő.

...2 nappal

jött a már említett baráti házaspár a két gyerekével. Este negyed kilencig maradtak, ami önmagában véve nem is lett volna nagy probléma, csak éppen... Aznap délelőtt felhívott a péntekre várt baráti család feje, hogy nem alhatnának-e nálunk pénteken? Ugyanis szombaton Leányfalura hivatalosak, a bázisuk viszont Kecskeméten található. Ha megoldható, akkor nem utaztatnák a három gyereket ilyen sokat. Persze, hogy aludjanak itt! Tulajdonképpen én akár az utazás napján is el tudom kezdeni a csomagolást (és feltehetően be is fejezem), és a szállást úgyis csak...

...telefonált a húgom, hogy akár reggel 10-re is mehetünk, mert nem lesz előttünk senki, várnak minket szeretettel. Muhaha...

Éjjel negyed egykor már rám szólt a férjem, hogy azonnali jelleggel rekesszem be a vasalást, mert aludni szeretne, és a nyikorgó vasalódeszka, valamint a dolgozó szoba nyitott ajtaján át kiömlő fény miatt képtelen rá.

...1 nappal

délelőtt részt vettem egy  jubileumi szülinapi ünnepségen, ahonnan fél egykor diszkréten távoztam bokros teendőimre hivatkozva. Megértették.

Még a buli alatt telefonált a férjem, hogy minden előzmény nélkül meghalt anyósom nővére, a temetés valószínűleg a nyaralás alatt lesz.

Miután hazaértem, eszeveszett tempóban kezdtem legalább fejben összedobni a tervezett listát, és folytatni a hajnalban abbahagyott vasalást, mert 6 körül érkeznek a barátaink.

Már Simi táskája teljesen össze volt készítve, az egész család összes cucca ki volt vasalva, így az én kupacomba is belekezdtem végre. Az első póló ujjának vasalásakor, alig negyed 6-kor kopogtak, én meg kirántottam a vasaló dugóját a falból és kinyitottam az ajtót. Nesze neked készülődés...

Viszont a barátos este nagyon jól telt, a gyerekek jót játszottak együtt, mi meg beszélgettünk. Igaz, Kornél meglátogatta idő közben az anyukáját és elment bevásárolni, de este 9 után ő is csatlakozott a társasághoz.

Ja, egy hihetetlen momentumot mindenképpen meg kell említenem. Az egész vendég családot felkészítettem arra, hogy Simikénk éjszakánként 6-12 alkalommal ébred, igen változatos hangeffektekkel rémisztgetve  és ébresztgetve a nagyközönséget. Azt mondták, nem baj, akkor is maradnak. Na, a büdös kölke hajnali 5-kor ébredt először! Én persze 2 óránként ellenőriztem az életfunkcióit, úgy ébredtem, mintha muszáj lenne. Úgy látszik, tudna aludni, ha akarna...

... 4 órával

érzékeny búcsút vettünk a barátainktól, és elkezdünk eszeveszett tempóban pakolni. Valaki még hajat mosott, más borotválkozott, megint más vasalt (na, ki?). Rohangáltunk, mint a kergebirkák (jó, leginkább én), idegeskedtünk minden hülyeségen (jó, leginkább ezt is én), veszekedtünk semmiségeken (oké, bevallom, ezt is én, viszont mindenkivel). Aztán a férjem nem bírta tovább és legurított egy féldecit nyomatékosan megkért, hogy hagyjam abba a hisztériázást, mert mindenkit az őrületbe kergetek. Abbahagytam, nem dőlt össze a világ, el is indultunk.

Igaz, orbitális csatateret hagytunk magunk után, de ezzel csak akkor szembesültem, mikor szerdán hazajöttünk átöltözni.

A vakáció kiválóan sikerült, nem hagytam itthon semmit (viszont vittem egy vagon felesleges holmit, szokás szerint). Most úgy tervezem, ha jövőre megyünk valahová, indulás előtt 1 órával ébredek, bedobálok mindent egy táskába és tőlem indulhatunk. Ha valami itthon marad, azt megvesszük , vagy lemondunk róla -kivéve, ha valamelyik gyerek, mert érte visszafordulunk. Akár akar velünk jönni, akár nem.