Na, az van most.
Lassan egy hete próbálom utolérni magam mindenféle dolgokkal, hát, elég nehezen megy. Jó, a 37 adag ruha kimosásával végeztem, de a vasalás még nem 100%-os. Mondjuk, ahogy magamat ismerem, az életben nem lesz az.
Simit is lassan visszaszoktatom a normális kerékvágásba. Történt ugyanis, hogy a nyaralás alatt meglehetősen kiterjedt udvartartást működtetett a fiatalúr, mondhatni mindenki arra várt, hogy ugorhasson, ha megnyikkan. Soha nem kellett egyedül játszania vagy csak elfoglalni magát pár percre. Ha megszólalt, hogy "hin-ta baa-ta" (ami nem azt jelenti, hogy a nyomorult hintát baltával szét kellene ütni, hanem a "hinta palinta" Simi interpretációjában), azonnal ugrott valamelyik mama vagy nagyobb gyerek és vitte hintázni. Ha unatkozni látszott, rögvest szórakoztatta valaki. Egész nap pásztorolta egy szerencsés kiválasztott, és valljuk be, nem volt nehéz meggyőzni a gyereket arról, hogy ez is egy létező, és roppant kielégítő életstílus. Most ott tartunk, hogy egy pár percre már képes elfoglalni magát, de leginkább nem. És a ha szerencsétlen sorsú nagyobb gyerekeim felé közelítek karomon a deddel, mivel valami sürgős, csecsemővel nem végezhető elfoglaltságom akadt, nagy egyetértésben kiabálják (amúgy soha semmiben nem értenek egyet, ezt kivéve), hogy "Én nem vigyázok rá!!!"
Aztán meg az evés. Ezt -mármint Simon etetését- is verseny szerűen űzték a szolgalelkű rokonok, anyukám remek példáját követve. Én ugyanis meg tudok veszni attól, ha úgy eszik a gyerek, hogy egy kanál étel, utána pár korty víz. Ezzel ki lehet kergetni a világból, de anyukám szerint BIZTOSAN szomjas az a gyerek evés közben, itatni kell. Hogy nekem miért nem szomjas soha, azt nem tudom. Mindenesetre egy hétig így volt etetve. Így aztán itthon az első két közös étkezésünk hangos őrjöngés volt, ugyanis nem voltam hajlandó inni adni neki minden falat után. A harmadiknál már csak kicsit vinnyogott, most meg már el is felejtette, hogy másképp is lehet enni, mint ahogy a jó édesanyja eteti.
Ezen a nyáron még kétszer készülünk pár napot távol tölteni itthonról. Mondjuk, többnyire kiterjedt rokonság nélkül leszünk, így Simivel biztosan én fogok törődni, talán nem romlik el megint. Majd nagyon fogok vigyázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése