Ma délutánra megint elkezdett folyni Simi orra. Nem tudom, mi lesz belőle, de jó lenne megint megúszni pár nap orrszívással és orrsprézéssel, mint a múltkorit. Épp elegem van már az elmúlt napok alatt történt mindenféle végtermékek és taccsok takarításából, nem akarom újra kezdeni.
Mert ugye ősz van, esik az eső, emiatt állandóan sáros (meg mindenfélés) a babakocsi kereke, amit folyton folyvást puceválni kell. Aztán tegnap, szintén az eső hatására, jól felázott a kertben a föld, és előkerült mindenféle állati ürülék (lánykori nevén macskakaki), szintén felázott formátumban, amibe Simi jól bele is lépett. Nem lett annyira nagyon trutyis, épp csak a cipője egész talpa, plusz körbe a teljes pereme lett olyan. És hát nem is volt annyira gusztustalan, mikor néhány órányi száradás után megpróbáltam a járdához jól odaverve a cumó nagyobbik részét eltávolítani. Ezek után fertőtlenítős kendővel (sokkal) törölgettem a cipőket, majd vízbe áztatva és újra a járdához csapkodva próbáltam megszabadulni a bent ragadt utolsó kakimolekuláktól. Sikeresen, és annak külön örültem, hogy a mackógatyámra csak alig került a folyékony trágyaléből.
Történt mindez azután, hogy kaptam a szomszédtól 6 darab tojást. Úgy frissen, melegében, a fészekből kivéve, full tyúksz*rosan, a kicsi kezeimbe. A szomszéd javaslatát, miszerint tegyem csak be a kabátzsebembe őket, nem fognak összetörni, figyelmen kívül hagytam. Persze, ezeket is sikáltam, mondjuk, a járdához azért nem csapkodtam őket, de utána lehetett mindent Domestosozni.
Ja, és ez a kakipucolós nap azután a nap után következett, mikor is Simi félrenyelt, öklendezett és kihányta az egész emésztetlen uzsonnáját a félig emésztett ebéddel együtt. Ha valamit nagyon utálok takarítani, az a hányás, szerencsére Simi tudja ezt. Mondjuk, annyira azért nem volt rám tekintettel, hogy kulturáltan a vécécsészébe vagy egy lavórba taccsoljon, de a szőnyeget pont nem rókázta össze. Így csak a teljes ruházatát, a mamuszát és a székhuzatot kellett kimosnom.
Ma nem mentünk ki az udvarra. Jó, enni kapott a gyerek, de szeret engem nagyon, így minden bent is maradt. Holnap is adok neki enni, de az udvarra menetel felett még erősen hezitálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése