Vajon az Isten akarja így?

Mármint, hogy a macskánk ne legyen kimiskároltatva. Több, mint egy hetet kapott, hogy lenyugodjon, és ma reggel szépen engedje magát betenni a szállító dobozba. Vagy felkérésre önként belemásszon. Ugyanis a férjemnek az az ötlete támadt, hogy tegyem ki a boxot az udvarra, tegyek bele jófajta macskakaját, és a macska majd belemegy, aztán persze rájön, hogy nem is rossz benne lenni, és akkor majd szeretni fog belemászni, és ha eljön az idő, csak kinyitjuk a doboz ajtaját, ő meg, mintha csak a macskamennyország kapuja lenne tárva előtte, szépen, amolyan macskás nyugalommal belesétál, becsukja maga mögött az ajtót, és zoknyávogás nélkül tűri, hogy elvigyem az állatorvoshoz, és ott jól megműtsék.

Na, ezzel szemben az van, hogy a macska tényleg beteszi a fejét, sőt akár a fél testét is a dobozba, ha van benne kaja. Ennek ellenére ma nem lehetett betenni. Reggel a férjem vagy negyedórán keresztül próbálta magához édesgetni, de nem jött a dög. Aztán a szomszéd kislány, akit a férjem hord a mieinkkel együtt suliba, mert ugyanoda járnak, pusztán segítési szándékkal megpróbálta megfogni a cicát, mire az úgy elszaladt, mint a fene (hogy szalad a fene?). Aztán elmentek.

Kilenc után valamivel már itt volt a macska, kivittem egy kis csalikaját, amire persze oda is jött. Én megpróbáltam megfogni, de ahogy megfogtam, ő megpróbált megharapni(!!!), amit még soha senkivel nem tett. Amúgy a múlt heti karmolások még mindig a lábamon vannak, gondolhatjátok, mit kaptam tőle. Úgyhogy amint a foga odaért a kezemhez, én bevallom férfiasan, útjára engedtem, mert nem állt szándékomban a karmolások mellé macskaharapást is begyűjteni (irulok-pirulok, de nincs beoltva), aminek folyománya lett volna a Tetanusz oltás, amit nem kívántam. 

Több lehetőség is felmerül a cicc további sorsával kapcsolatban. Valahonnan szerzek egy solymászkesztyűt, aminek segítségével beteszem a boxba, elviszem, beoltatom veszettség ellen, hazahozom. Aztán valamikor nemsokára (ha kiheverte a sokkot) újra -immáron veszettségtől nem félve puszta kézzel- újra bedobozolom, és a doki megműti.

Vagy hagyom a fenébe az egészet, továbbra is szül, mint az állat, én meg nevelgetem és ajándékozgatom a kiscicákat elfelé.

Van még egy kis ideje, hogy észhez térjen, és be tudjam terelgetni a dobozba. Ha nem sikerül, hívom az állatorvost (tiszta pancsernek fog nézni, nem is csodálom), hogy hagyjuk az egészet a csodába. Komolyan úgy érzem, hogy isteni beavatkozás van készülőben, mert már sok macskát sokszor tettem dobozba, de még sose volt, hogy ne sikerült volna. Talán jövő héten elüti egy autó, és fent nem akarják, hogy tizenötezerért megműttessük, vagy magától is terméketlen lesz ezután (mondjuk a rámért sokkhatásoknak köszönhetően)? Nem tudom.

Na, nem sikerült. Hiába hívtam, csalogattam, nem jött közelebb a nyavalyás. Úgyhogy megkértem a férjemet, hívja fel az állatorvost (nem akartam megint hülyét csinálni magamból...), és monnya le az időpontot. Lemondta, majd visszük, ha megfogtuk. Sohanapján.