Mert a cukrászdában, ahol négy babakocsis/ ölben ülő, sérült kisgyerek fagyizik, az oda érkező ovis csoport integrációt és be/elfogadó szemléletet csak vizsgatételként ismerő diplomás óvónője a kedvesen érdeklődő -az integrációról és be/elfogadó szemléletről soha nem hallott, de gyermeki természeténél fogva magától így viselkedő- gyerekekre rászól, hogy "Forduljatok el!". A gyerekek elfordultak. Nekem meg a gyomrom fel.
ódrágajóistenem :-( :-( :-(
VálaszTörlésBizony, bizony... Bár szerintem ezek után lehet, hogy megint csinálunk "barátkozós napot", úgyis május végén gyereknap alkalmából rengeteg program van, hátha eljönnek hozzánk is.
TörlésHihetetlen, hogy ilyenek vannak. És ők nevelik a gyerekeinket? Én tuti rákérdeztem volna, hogy miért kell elfordulniuk. (Nagy a szám, mert nem voltam a helyszínen.)
VálaszTörlésSzerintem simán csak leblokkolt az óvónő, és az volt a legegyszerűbb, hogy egyszerűen kilépett a helyzetből.
Törlés:( Ez nagyon szomorú. Nem kívánok semmi rosszat (csak mert visszaszáll többszörösen...), de lenne 1-2 ötletem, hogy mi formálná át a hozzáállását ennek az őstuloknak. :(
VálaszTörlésGondolom, bepánikolt vagy hasonló. És azért bízom benne, hogy aki gyerekek között dolgozik, az sokkal elfogadóbb, mint az átlagos ember. De váratlan helyzetet megoldani, főleg úgy, hogy szerintem ő maga se tudta, mit kellene csinálnia, biztos nehéz. Nem hinném, hogy jól érezte magát utána, meg biztos kínos is volt neki, hogy a gyerekek kérdezősködtek. Ettől mondjuk nem lesz kevésbé fájó a szituáció, és ilyenkor kicsit jobban megértem, hogy miért nem viszik ki szívesen (sőt egy idő után egyáltalán nem) a sérült gyerekek szülei a gyerkőcöket az utcára :-(.
TörlésMár kicsit átgondoltam, és picit belelátok az óvónéni fejébe. Mert az van, hogy tényleg csak tankönyvben találkoznak sérült gyerekekkel. És tényleg nem tudják kezelni a helyzetet, mert ha sose láttál testközelből még csak hasonlót sem, akkor megáll benned az ütő és nem tudod, mit kell csinálni. Mit lehet? Mi helyes? Mi bántó? Mit engedjél meg a gyereknek? Szerintem amúgy nem akart rosszat az óvónő, nem a gyerekeket féltette, csak kínos volt neki a szituáció, hogy a gyerekek kérdezősködtek és "bámultak", könnyebb volt nem tudomást venni róluk. Amúgy a kolléganőm jó fej volt, ő mondta, hogy jöjjenek nyugodtam oda, elmondta, hogy mi baja van a gyerekeknek. De a többség nem jött oda, mert ugye az óvónő "megtiltotta". Pedig mi sokszor szervezünk "nyílt napot", sőt, tulajdonképpen egy telefon után bármikor lehet hozzánk jönni játszani a gyerekekkel, vagy csak megnézni, hogyan telnek a napjaik. Nem túl nagy az érdeklődés, mondhatni, senkit nem érdekel. Pedig szerintem hasznos lehetne, mert ha látna a pedagógus egy-két (halmozottan) sérült gyereket, beszélne vele, mert a mieink mondjuk pont beszélnek, legalábbis a többség, rájöhetne, hogy nem "betegek", hanem csak mások. Amúgy az hatalmas haladás, hogy van most ez az új szabály, a "közösségi szolgálat", ami nélkül nem lehet érettségizni. Mi is kötöttünk szerződést a helyi középiskolákkal, és jönnek is hozzánk diákok, nem félnek, nem undorodnak a gyerekektől, játszanak velük, szóval azért haladunk :-).
VálaszTörlésSzerintem ez abszolút nem a tanultakon múlik, sokkal többet nyom a latba a személyes tapasztalat (gondolom az említett óvónéni nem járt integráló csoportba gyerekként, lehet, hogy csak képről látott sérült/más/hátrányos helyzetű gyereket, innen a zavarodottság és a !káros! reakció, mert szerintem a gyerekekben ha nem is szándékosan, de elültette a tartózkodás, elhatárolódás, kiközösítés csíráját...)
TörlésSajnálom, hogy nincs érdeklődés a nyílt napok felé, pedig nagyon hasznos dolognak tartom.
"Mi is kötöttünk szerződést a helyi középiskolákkal, és jönnek is hozzánk diákok, nem félnek, nem undorodnak a gyerekektől, játszanak velük, szóval azért haladunk :-)." Ezt viszont nagy-nagy örömmel olvastam! :)
Ez így van, ha valaki elméletben ott van a szeren integrációból, attól a való életben általában köze nincs hozzá. Én személy szerint azt tartanám igazi integrációnak, ha "igazi" problémával élő gyerekeket is felvennének az óvodákba. Tudom, hogy az óvónők szempontjából "más" és "nehéz eset" az a gyerek is, aki mindenféle disz-szel, magatartási problémákkal rendelkezik, de ezek a gyerekek "amúgy" átlagos gyerekek. Hiába van meghirdetve a nagy magyar általános integráció, sérült gyereket csak elvétve találni az ovikban, mert ők ugye nem oda valók. Személyes tapasztalat, hogy mikor a saját ovinkból "ki szerettünk volna tenni" egy teljesen ép értelmű (sőt, kifejezetten okos) kislányt, aki épületen belül tök önállóan járt, csak külső terepen kellett neki 2 bot, kész kálvária volt. Az az ovi, amihez körzetileg tartozott volna, és pont szemben volt a házukkal, meg is ígérte, hogy átveszi (mellesleg a mostani óvónő is ott dolgozik). Mire eljött a beiratkozás ideje, közölte az ovivezető, hogy sajnálja, de mégsem tudja felvenni :-(. Az történt ugyanis, hogy az óvónők nem igazán akarták befogadni a kislányt, és valahogy kiszivárgott, hogy ő oda menne, így volt néhány szülő, aki közölte az ovivezetővel, hogy ha felvesz egy "nyomorék gyereket", akkor ő kiveszi a gyereké az oviból :-((((. Így egy másik, tőlük több km-re lévő oviba került a kislány, semmi probléma nem volt vele.
TörlésÉS tök igazad van, mert a gyerekeknek az óvónő gyakorlatilag orákulum, amit ő mond vagy tesz, nagyon nagy hatással van rájuk. Az is, ha hülyeséget tanítanak a gyerekeknek.
Ez tényleg nagyon durva. :( Viszont képzeld, pont ma láttam egy új Bartos Erika könyvet, aminek az a címe, hogy mesék az elfogadásról. Belelapoztam, 4 fejezet van benne, az elsőben egy tolókocsis mozgássérültről szól a történet, 2. látássérült, 3. hallássérült, 4. meg szerintem halmozottan fogyatékos lehet, mert járni se tud, meg beszélni se. Szerintem tök jó kezdeményezés. Én tervezem megvenni Emmának. :)
VálaszTörlésKöszi, ez nagyon jó lehet! Szerintem nálunk is itt lesz a könyvespolcon ;-)!
TörlésRosszul írtam a könyv címét. :) Szóval Bartos Erika: Őrangyal - Mesék az elfogadásról ( az csak alcím)
VálaszTörlésHú, ez a könyv engem is érdekelne. Sokan szidják Bartos Erikát, én szeretem és szerintem nagyot alkotott. Nem az a lényeg, hogy a gyerekek odavannak a műveiért? Jó-jó, nem szépirodalmi a megfogalmazás, de hát könyörgöm, egy gyereknek nem is arra van szüksége (és szerintem pont az egyszerűsége, könnyen érthetősége miatt lett ennyire sikeres a célközönségénél). Most nem akarok hazudni, de valahol olvastam, hogy szívén viseli az elfogadás megismertetését, sőt, ha jól tudom speciális igényű gyerkőcöknek is szokott előadásokat tartani. De a lényeg, hogy ennek a posztban említett óvónőnek mindenképp el kellene olvasnia ezt az új. Bartos Erika könyvet...
TörlésNagyon tetszettek a hozzászolasok. Jó volt olvasni.
VálaszTörlés