Simon a mai napon (világvége ide vagy oda) 7 hónapos lett. Születési paraméterei a következőként változtak: testtömege immár 7610 gramm, testhossza 67 centiméter.
Étkezési szokásai merőben eltérnek az egy hónappal ezelőttitől, ugyanis gyakorlatilag bármit megeszik, igaz, ami nem ízlik neki annyira, azt kicsit lassabban, és látványos -gyakorlatilag epilepsziás rohammal felérő- rázkódások közepette. Én a magam részéről megfontolás tárgyává tettem egy mellbimbó piercing betetetését a szoptatás utáni időszakban. Ez számomra semmilyen fájdalommal nem járna, ugyanis a lyukak már készülnek, a kis drága folyamatosan a bőröm szakítószilárdságát próbálgatja a két vadonatúj fogával.
Kúszik, mászni is próbál, az ülés sehogyan nem megy, de nem is baj. Kedvenc elfoglaltsága az erkélyajtó előtti lábtörlő nyalogatása -ezt borzasztóan utálom, így el is raktam az útból a "vörös posztót". Jól is tettem, mert így most a parkettát nyalogatja, legalább nem kell annyit takarítanom. Leginkább az vidítja fel, hogy a kezébe akadó tárgyakat eldobja, utánairamodik, megkaparintja, újra eldobja, megint megszerzi, ismét eldobja, és így tovább, gyakorlatilag a világ végezetéig (máig????).
Még mindig egy mosolygós tündérbébi, aki áhítattal csüng az apján és a testvérein. Rajtam nem, de én ugye csak az anyja vagyok, azt, hogy állandóan jelen vagyok az életében gyakorlatilag evidenciaként kezeli, és az is.
Szókincse jelenleg köpködésből, cuppogásból, sikongatásból, nyögdécselésből és "eeeeeee"-zésből áll, néha hallat egyéb hangokat is, de azt mostanában ritkán.
És végezetül egy-két friss kép az alanyról:
 |
| Megpróbáltam felültetni |
 |
| Aztán eldőlt... |
 |
| Komoly kép múlt hétről |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése