Évértékelés

Ha gyorsan visszagondolok, úgy látom, nagyon jó évünk volt. Ha lassan végiggondolom, akkor inkább azt mondanám, hullámzó volt 2012 "jósága". Igazából talán attól függ, hogy az élet melyik dimenzióját boncolgatom (egészség, anyagiak stb.), vagy éppen melyik hónapot nézem. Mert egészségügyi szempontól botrányos évet zártunk: én már Simi születése előtt bevonultam a kórházba, a férjem júniusban és júliusban is töltött kórházban pár napot. A gyerekek szerencsére néhány náthától eltekintve egészségesek voltak. Anyagilag teljesen átlagosnak volt mondható a tavalyi év: mindenre jutott, nem éheztünk, nem fáztunk, nem maradtunk el számlával. És hát ugye megtakarítani se tudtunk, de ez az átlagos év kategóriájának a megfelelője nálunk. Ha a változásokat nézzük, akkor nagyon eseménydús hónapokon vagyunk túl: bővült a család, új gyülekezetbe járunk (igaz, régi tagokkal, de új helyre), én itthon vagyok Simivel, Noémi zeneiskolát váltott. Boldogságilag semmi gond: az első perctől az utolsóig boldog voltam, különösebben nem hagytam befolyásolni magam a körülményektől. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy voltam olykor-olykor kétségbe esve, nem is kicsit (mikor Kornél kórházban volt, akkor nagyon...), de túléltük. Ha a szerencse-faktor a kérdés, az mindegy, nem hiszek a szerencsében, inkább az isteni gondviselésben, áldásokban pedig bőven volt részünk. 

Amit nagyon bánok, az az, hogy nem hagytam hamarabb abba a munkát. Ha nem várok a 36. hétig, akkor megúszhattam volna a kórházat, és nem kerültem volna olyan állapotba, hogy császárral jöjjön világra Simon. Borzasztóan szerettem volna rendesen megszülni őt, és így is volt 9 hónapig, de a végén máshogy alakult. Na, ez a momentum kicsit elhomályosítja a 2012-es év ragyogását.
És tényleg boldog év volt a 2012-es, de talán nekem könnyű, mert én nem forint-alapú boldogság mérleget működtetek. Sokkal inkább dominál a szeretet és az öröm, meg az elhatározás, hogy nem hagyom magam agyonnyomni a problémáktól. Bár, ha őszinte akarok lenni, akkor tavaly kaptam egy-két jól irányzott kupánvágást az élettől, de oda se neki. Mikor olyan dolgok miatt volt lehetőségem felhőtlenül örülni, hogy egészséges kisfiúnk született, akinek a születésénél a férjem is jelen volt; nyaralni mehettünk óriási famíliával a Balatonra; kiderült, hogy a férjem nem szenved krónikus betegségben, noha minden orvos ezt állította; sikeres félévet zártam a főiskolán, pedig az utolsó dolgozatokat már a kórházban tudtam csak megírni; két alomnyi (összesen 7 db) kiscicának sikerült gazdát találni és még jó sok dolog, ami nem jut eszembe. Az idén írnom kellene, és akkor egy év múlva pontos mérleget tudnék vonni, hogy hogy is álltunk a boldogsággal 2013-ban.
Bízom benne, hogy legalább ilyen jó évünk lesz. Na jó, gyereket nem szeretnék szülni az idén, akármekkora öröm is, és attól is eltekintenék, hogy valakiről kiderüljön, hogy nem is annyira beteg, mert azon aggódni, hogy mi baja van, hát, az rémes. Kicsit csekélyebb cica szaporulat is jó lenne (annak ellenére, hogy irtó cukik a kiscicák, és eddig még egy sem maradt a nyakunkon, sőt, a tavasziakra már néhány "előjegyzés" is van), és hát az államvizsga júniusban, na az durva lesz, de fő az optimizmu(mu)s :-).