Az első nap

Most biztosítok mindenkit arról, hogy nem fogok részletesen beszámolni kínszenvedéseimről. De úgy látom biztosnak a sikert, ha legalább az induló napot megéneklem. Íme, ez történt tegnap:

Reggel fél hétkor letámolyogtam az emeletről, és gyorsan, még mielőtt magamhoz tértem volna, és lebeszélem magam a tett elkövetéséről, félig öntudatlan állapotban elfogyasztottam az -immár helyes arányok tudatában elkészített- almaecetes vizemet. Na, ettől fel is ébredtem nyomban, mert ugye büdös és rossz ízű.

A család útnak indítása nem tartozik szorosan véve a fogyókúrámhoz, de most alig vártam, hogy elmenjenek már végre itthonról, hogy gyorsan mérlegre állhassak. Ez megtörtént, azonnal felvágtattam az emeletre, ráugrottam a mérlegre, majd halálhörgés kíséretében abban a pillanatban le is szédültem, mikor megálltam a kijelzőt: 62,8 kg! Ezdegáz! Én naivan hittem, hogy 62-nél több sose voltam-vagyok-leszek, aztán tessék. Na, ez már tényleg alapos indok az életmódváltásra. 

De azért, amikor lejöttem, még nem váltottam hirtelen életmódot, hanem előtte elfogyasztottam a tejeskávémat 3 üres Abonettel. És ezután történt a váltás, egy kis mozgással.

Az első igazi kihívása fogyókúrámnak a Wii készülék beüzemelése volt. A tévé bekapcsolásáig probléma nélkül jutottam el, sőt, a világító gombot is megtaláltam a fehér dobozon. Meg is nyomtam annak rendje és módja szerint, de a megjelenő információkkal nem tudtam mit kezdeni. Először is nem tudtam, hogy a két távirányító közül melyiket válasszam. Mert lehet, hogy nem is mindegy, és csak az egyik működteti. Végül kiválasztottam a szimpatikusabbat. Az még nem derült ki, hogy pont a jót választottam-e, vagy nem számít egyáltalán, bármelyikkel működött volna. Nyomkorásztam mindenféle gombokat, majd észrevettem, hogy a képernyőn az is ki van írva, hogy mit kell megnyomni, ha valahová el szeretnék jutni. Aztán, úgy negyedórányi kínszenvedés után - ekkorra már majdnem túl is akartam lenni az ugráláson - sikerült megtalálnom a kívánt játékot, és nekikezdhettem. Nem kellett sokáig törnöm magam, a pulzusom, tökéletes fittségemnek köszönhetően, körülbelül a tizenkettedik másodpercben szökött a zsírégető tartományba, és ott is maradt estig addig, amíg a következő bekezdésben leírandó mutatványom véget nem ért. De egyelőre még csak a táncnál tartunk. Tánc, hja, kérem... Én, aki eddig meggyőződéssel vallottam, hogy igenis van tehetségem a tánchoz, rájöttem, hogy vagy elmúlt a tehetségem, vagy soha nem is volt. Mindenesetre most nagy erőfeszítéseim ellenére sem sikerült utánoznom a tévében látott mozdulatokat, ugráltam össze-vissza, közben lihegtem és izzadtam, mint egy ló. 

20 perc után gondoltam elérkezettnek az időt arra, hogy átnyergeljek a Leg Magicre. Simit felköltöztettem a szobába némi játék kíséretében, és fel is pattantam a szerkezetre. A combjaim és a fenekem őrjöngtek, de kitartottam, és meg is csináltam a 3x30-as minimum programot, amit annak a korosztálynak állítottak össze, akik már ingyen utaznak mindenféle járművön. Több nem ment, ha pisztollyal a fejem mellett kényszerítettek volna rá, akkor sem. Azért becsületből még csináltam néhány hasizom gyakorlatot, és csak utána nyúltam el a parkettán, mint akit agyonvertek. 

De mivel nem, ezért Simit újra felnyaláboltam, leköltöztettem, és nem gyorsan lezuhanyoztam, mert indulnunk kellett a dm-be a finom ízű almaecetért, és mégsem akartam istállószagúan buszozni és vásárolni.

Azt nem is említettem, hogy életmódváltásom egyik alappillére lett, hogy elkezdtem inni. No, én aki eddig az antialkoholizmus élő szobra voltam, nem most kívánok a mértéktelen alkoholfogyasztás rabjává válni. Bár, ha sokat kell szenvednem, még ez is előfordulhat. Nem, nem söröztem, hanem vizet ittam. Reggel 3 decit almaecettel megbolondítva, aztán 2,5 dl tejeskávét. Utána 3 decit a torna vergődés előtt, ugyanennyi utána. Ez barátok közt -és jóban rosszban- is több mint egy liter folyadék, még délelőtt 10 előtt. Ennyit amúgy egész nap szoktam inni, ha szomjas vagyok. De én bátran, a bennem lévő folyadékmennyiségről tudomást sem véve nekiindultam egy nagyjából másfél-kétórásnak ígérkező bevásárlókörútnak. Gondolom, senki nem lepődik meg, ha elárulom, a buszmegállóhoz vezető út felénél (500 m) már annyira kellett pisilnem, hogy azt hittem, nem bírom tovább. De kibírtam. Egész hazáig, úgy ám! Igaz, olyan lassan mentem, ahogy csak tudtam, mert minden egyes hevesebb mozdulat hatására érezni véltem a kicsurranó cseppeket. Ezért aztán szépen, megfontoltan közlekedtem, közben annyira szorítottam össze a lábaimat, amennyire nem éreztem túlságosan kínosnak. Így végigpingvineztem mintegy másfél órát, majd hazatértünkkor Simit lehajítottam szépen letettem a földre, eltűntem a barna ajtó mögött és annyit pisiltem, hogy ha nem volnánk a csatornára rákötve, akkor komoly büntetést kellett volna fizetnünk extra talajterhelés címén.

És még csak a dél közeledett. Éhes voltam, de mivel a szénhidrátok az elmúlt napokban halálos ellenségeimmé váltak, nem ehettem a sült húshoz se krumplit, se rizst, ahogy azt minden normális ember tenné. Ezért megpároltam a Simi abrakolására beszerzett zöldségkészlet mintegy háromnegyedét, és ezt el is fogyasztottam. Hűdejóllaktam...

Délután -mondjuk, hogy uzsonnára- megittam a következő adag tejeskávémat, estére pedig 4 szelet Abonettet ettem vajjal meg sajttal. 

Sikeresnek könyveltem el az első napomat, annak ellenére, hogy volt egy-két bukta benne. Pl. az, hogy délutánra már annyira éhes voltam, hogy megettem 2 evőkanál egészségesnek nem nevezhető, de finom gyümölcsös müzlit. Viszont nem ittam 3 tejeskávét, csak kettőt. Egy-egy. Délután már nem tudtam visszamászni a Leg Magicre (nem volt időm), de helyette sétáltam egy csomót Simivel. Igaz, lassú séta volt, de mindegy.

És megvettem a másik almaecetet. Jelentem, egyáltalán nem finom, csak annyival könnyebb meginni, hogy tudom lassan is inni, úgy, hogy veszek közben levegőt, mert a szaga nem olyan intenzív, és az íze is mintha kevésbé savanyú lenne. Vagy csak szeretném azt hinni. Mindenesetre éhgyomorra inni tényleg halálos, mindegy, hogy bio vagy nem, simán felfordítja az ember gyomrát.

Noha megígértem magamnak, hogy nem fogok naponta mérlegre állni, nem bírtam ki, hogy ma reggel rá ne álljak...  62,5! Nyilván nem lettem könnyebb 30 deka zsírral, mint ahogy hinni  szeretném, de legalább a szememnek jót tett a látvány.

Ma gyümölcsnapot tartok. Dél van, és kopognak a szemeim. Pedig megettem már egy csomó mindent, és ittam is vagy 3 liter vizet. De akkor is éhes vagyok. Mennyit lehet egyáltalán gyümölcsből enni? Ha bezabálok 2-3 kilót, az is ér? Mert a nap java még hátra van, én meg itt dülöngélek az éhségtől.