2013. április 30., kedd

Nincs már min izgulnunk

Január vége óta életünk egyik meghatározó eleme Ádám gimis felvételije. Aki figyelemmel követi a blogot, olvashatott egy sikeres írásbeliről, majd részletes beszámolót tettem közzé a szóbeliről. Ezek után egy roppant csalódott bejegyzés  következett. Nem volt könnyű kivárni ezt a másfél hónapot. Többen biztattak, hogy talán mégis sikerült, mert azért mennek gyerekek más 8 osztályos gimikbe is. Mások fellebbezésre bujtogattak. Én meg csak a körmömet rágtam, hogy mi lesz. 
Alig vártam az április 24-ét, amikor is közzé kellett volna tenni a felvételi listát. De ez csak az elmúlt 20 évben volt így, ettől a tanévtől kezdve se a honlapra, se az iskola ajtajára nem teszik fel, sőt, e-mailben sem értesítik a kedves szülőket, hogy mi lesz gyermekük további sorsa. Kizárólag a hivatalos levél nyújthat támpontot. Annyit azért feldobtak a suli weboldalára, hogy legkésőbb 25-éig postára adják a leveleket. 

Már Ádám összes érintett osztálytársa megkapta a leveleket, tegnap a szülőin is ez volt a téma, én meg csak mondtam, hogy nem, mi nem kaptunk értesítést. Pedig szombat óta idegeskedtem folyamatosan, állandó wc-re járkálás, fejfájás nyomorította meg a hétvégémet. Nem, mintha ettől vártam volna, hogy hirtelen ott lesz a levél a postaládában. Tegnap kínomban, a szülői előtt még anyukámhoz is beugrottam, hátha tévedésből oda küldték a levelet (az ő címe is rajta van a lakcímkártyán), de ott sem volt. 

Épp az igazgatónővel való  beszélgetésemet tervezgettem -biztos voltam benne,hogy nekünk nem is küldtek semmit-, mikor kinéztem, és láttam, hogy járt már a postás. Megérkezett a papír! A boríték méretéből már sejtettem, hogy mi lesz benne (elutasítás esetén vékony boríték, sikeres felvételi esetén vastag boríték jár a delikvenseknek). Vastag boríték. Felvették. Ráadásul egy osztályba kerül a legjobb barátjával. Kell ennél több a boldogsághoz?

6 megjegyzés:

  1. Jaj, annyira örülök!!! Komolyan. :) Juj, de jóóó! Gratulálok Ádámnak. Mindjárt sírok örömömben. Tiszta ciki. :))) Jaj, milyen idegeskedéseknek vagyunk mi szülök kitéve. Mi vár még rám... :)) Örülök, hogy végre megnyugodhattál. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi:). Hát, az aggódásnak sosincs vége, majd megtudod te is... Azért jó túl lenni rajta, főleg, hogy így nyolcadik után már nem kell parázni, hogy hol tanuljon tovább. Akkor azért sokkal nagyobb a tét, mint most volt.

      Törlés
  2. Andi! Nagyon szuper hír!!! Őszintén örülök!!!! Mi tavaly voltunk ugyanebben a cipőben. És tényleg jó ennyi idősen túllenni rajta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! Igazából a megkönnyebbülés nagyobb, mint az öröm, de mindenképpen jó, hogy sikerült. Annyi ideget megettem a várakozás alatt, mint máskor egy egész évben...

      Törlés
  3. Szia Panda! :-)
    Kicsit bekukkantotam hozzad ide....
    Nagyon aranyos a kicsi fiad, es mar majd egy eves - nemreg meg csak az latolgattuk, hgy fiu lesz-e vagy lany :-)
    KAr, hogy nem akarsz a nagyobbakrol ide kepeket teregetni, de megertem - pedig szivesen megneztem volna, milyenek, mekkorak....
    Gratulalok, hogy fölvettek Adamot a kivant suliba!!!!
    Azt nem igerem, hogy sokat benezek, de talan idöröl idöre megis!
    A Babaneten mar csak nagy ritkan jar valaki, de megtalaltam a blogodnak a cimet!
    Kryss

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kryss!
      De jó, hogy felbukkantál :-)! Szeretettel várlak bármikor! Sajnálom én is, hogy a nagyok topikja kihalt, de már annyira nem sok minden történik egy 10-11 éves gyerekkel, ugye. Kivéve persze, mikor épp felveszik egy nyolc osztályos gimibe :-).
      Képeket szívesen tennék fel a nagyokról is, de erősen cenzúrázzák, mit tehetek fel. Majd igyekszem "fellopni" pár képet róluk is.

      Törlés