"Be van fejezve...

...a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen."

Oké, nem pihenek, de legalább már nem agyalok rajta, mert elkészült!!!

A szakdolgozatom megírattatott!!! Na jó, azt állítani, hogy készen van, még erős túlzás lenne. De mindent leírtam, amit akartam. Hogy kell-e még valamit hozzátennem, az attól függ, hogy a konzulensem mennyire lesz megelégedve a végeredménnyel. 

Pillanatnyilag szegény férjem küszködik azzal, hogy a disznó módon össze-vissza beirkált, mindenféle fejezetcímeket különösebb koncepció nélkül egymás mögé hányt, és mindenféle formátumú betűt alkalmazott mesterművemet emberi fogyasztásra alkalmassá tegye. Nem irigylem. De ez történik akkor, ha az ember lánya alvás nélkül, mentális képességeinek töredékét felhasználni képes állapotban próbál valami fantasztikusat elfogadhatót létrehozni.

Mert tényleg ez volt. Az utóbbi három napban nem feküdtem le hajnali 2 előtt, és mivel a tavaszi szünetnek vége, tegnap és ma is fél hétkor keltem. A lefekvésem és felkelésem közötti rövid időben viszont óránként ugráltam Simihez. Ma reggel már úgy éreztem, hogy leesek a talpamról. De kitartottam, eldöcögtem a bébivel a védőnőhöz (9010 g és 72 cm, csak, hogy el ne felejtsem). Ott kitöltöttem egy kérdőívet a védőnő szakdolgozatához (muhaha), kedélyesen elbeszélgettünk, majd rövid postai és bevásárló körutat tettem, hogy fejemet kissé kiszellőztetve folytathassam véres küzdelmemet a százalékokkal, kis kapitálisokkal, táblázatokkal és elviselhetetlen kamaszok viselkedésének leírásával. Verejtékes viadal volt, de talán győztem. Majd kiderül, egyelőre "a gép forog", aztán majd meglátjuk, mit dob a végén. Remélem, nem egy "újra írhatja" lehetőséget fogok nyerni. Akkor tuti Dunának megyek.

Most szépen elküldöm a konzulensnek, majd alszom rá egyet, és kipihenve elkezdem szépítgetni, mert biztos, hogy találok benne hibákat. Sőt, az is elképzelhető, hogy írok hozzá még ezt-azt, mert most, hogy szépen meg lett formázva, kikerültek a felesleges sorközök, a lóbetűkből kisebb méretűek lettek, valahogy 2 oldallal kevesebb lett, mint amennyit a férjemnek odaadtam formázásra. Pedig attól féltem az elején, hogy sehogyan nem fogok beleférni a 40 oldalba. Hát, 34 lett...