Tegnap, miután hazaérkezett, szokás szerint feltettem a férjemnek azt a semmitmondó, ócska kérdést, hogy mi volt a munkahelyén. Ő közölte velem, hogy semmi, bár nem is volt ma a munkahelyén, mert Veszprémbe ment(ek) egy ügyfélhez. Hogymivan? Igaz, reggel szép nadrág és ing plusz cipőmustra volt, de azt hittem, hogy az időnként előforduló "céges reggeli" nevű összejövetelre megy. Nem, ő Veszprémben volt. Én meg rákérdeztem, hogy nem lett volna-e illendő ezt nekem elmondani valamikor? Mire ő, hogy ugyan minek, hiszen reggel ugyanakkor ment el és délután ugyanakkor jött haza. Nem mindegy, hogy közben hol dolgozott?
Most komolyan, én vagyok a hülye, aki mindenkinek minden lépéséről tudni akar (kismama, aki sehová se megy, legalább azt tudja, mások hol vannak), vagy a férjem az, aki kevés infóval lát el engem? Mert mi van, ha valami történik vele (ez az egyik, sőt, talán az egyetlen félelmem), jön a rendőr, én meg közlöm, hogy á, az nem az én férjem, ő nem is járt arra, mert máshol dolgozik. Aztán kiderül, hogy mégis. Vagy valami történik itthon, és haza kell ugrasztanom (mint mikor Simit várva váratlanul nem engedtek haza a kórházból a vizsgálatról), ő meg nem tud ugrani, mert Veszprémből lehetetlen.
Na, kinek van igaza? Nyilván nekem. Vagy tényleg túlzás, és ez már úgy tűnik, mintha nekem kellene lennem a Big Mothernek Brothernek?
Veled értek egyet. Tipikus nő vagyok? Lehet. De szeretem tudni hol van a Férjem. Értsd ezalatt, hogy az irodában, vidéken, bíróságon vagy edzésen. Csak hogy tudjam mikor zavarhatom és mikor nem olyan apróságokkal, hogy Léna ismét új dolgot produkált, vagy milyen jó beszólása volt valamelyik fiúnak, vagy csak hogy szépen egyetértésben játszottak együtt egy órán kersztül. (Igen, ez utóbbi is eseményszámba megy.) Mióta nem várok gyereket, azóta legalább azon nem parázok, hogy velünk történik valami, ami miatt hirtrlen kellene a segítsége.
VálaszTörlésNa, ugye? Egy null nekem :-). Ezek szerint én is tipikus nő vagyok (és így már nem is érzem magam annyira UFO-nak). És tegnap még el se kezdtem hangosan méltatlankodni, hogy milyen már, hogy nem mondta meg. Csak egy kicsit morogtam, de tényleg. Ja, és én nem is szoktam soha zavarni a munkahelyén, csak akkor ha valami életbevágó dologról van szó. Mint egy éve, mikor beballagtam a kórházba, aztán hazaballagni már nem engedtek, a két gyerek meg itthon volt egyedül.
TörlésÉn felhívom néha. Leginkább amikor reggel még megy be az irodába vagy délután, amikor már jön haza. Legalább tudunk beszélgetni mert nem zavarnak a gyerekek. De ha nem keresem, akkor ő szokott hívni, hogy baj van-e. Neki szüksége van arra, hogy néha csak úgy beszéljünk pár mondatot napközben is. :)
TörlésBárcsak az én férjem is akarna néha velem beszélgetni! De ő nem az a fajta, pedig nekem is szükségem lenne rá. Főleg, mióta itthon vagyok, és Simin kívül nincs a közelemben egész nap humanoid életforma. De ő még nem beszél, meg mit is mondana, ugye?
TörlésKettő null neked, ha egy mondatban kell válaszolnom.
VálaszTörlésUgyanakkor, tudok olyan házaspárt, ahol "Anya" annyira szereti számon kérni "Apát", hogy teljesen megértem, amikor "Apa" elfelejt az ilyesmiről szólni "Anyának", hogy ezáltal legyen egy kis nyugta/önállósága/szabad lélegzete végre.
Én talán megkérdezném a párodat, hogy ő vajon miért nem szólt. Érzi-e magát a "tudok olyan házaspárt" kategóriában? Ha nem, nem árt vele elbeszélgetni. Ha igen, nem árt veled elbeszélgetni :D
Hát, megmondom őszintén, remélem, nem vagyok számon kérő típus. Én soha nem "zaklatom" a munkahelyén, meg sehol, ahol épp van, sose "ellenőrzöm". Csak van egy irtózatos fóbiám, attól, hogy valami lesz vele (nálunk a családban az ÖSSZES kisgyerekes férfi meghalt, nekem ez a rémálmom...). Ezért, ha pl. telefonál, hogy 10 perc múlva itthon van, akkor én ahhoz még hozzáadok 20 percet - mert kb. akkorra fog valójában megérkezni. És ha még 1 óra múlva sincs itthon, csak akkor elkezdek kiborulni.
TörlésAmúgy, hogy mikor és hová megy, az sose volt téma nálunk, mert akkor és oda, amikor és ahová akar. De egy csomószor nem mond el dolgokat, mert szerinte egyszerűen nem fontos vagy simán elfelejti. Számtalanszor volt, hogy a szüleivel megbeszélt valamit (megy vagy esetleg közösen megyünk valahová), és ezt én csak akkor tudtam meg, mikor anyósomék rákérdeztek, hogy akkor megy(ünk)-e, és mikor. Én meg csak néztem, mint borjú az új kapura, hogy mi van? Hová, ki, mikor, mivel? De ez nála születési hiba, anyósom szerint mindig ilyen volt. Már csak a durva esetek idegesítenek fel, kezdem megszokni, így majdnem 20 év után...
3 null. :) Az ilyenekről én is szeretek tudni. Pont az általad leírtak miatt. De h városon ill. környéken belül hova megy, az nem izgat. Azért a Vp-Bp táv az már távolság. Mit ne mondjak nem egyszerű eset a férjed. :)
VálaszTörlésAz van, hogy akármennyire is ilyen, nem tudok kiszeretni belőle :-).
TörlésAmúgy volt egy idő, még száz évvel ezelőtt (mobiltelefon nem volt, hogy értesíthessem, ha útközben volt valami), hogy ő volt itthon gyed-en Noémivel. Én dolgoztam, utána spuri haza. Mindig a 13. 37-es HÉV-vel jöttem el, amivel általában úgy értem el a 13. 45-ös buszt, hogy vagy épp hogy csak, vagy szaladnom kellett, mert már a megállóban volt. Az hozzá tartozik, hogy akkor épp Ádámmal voltam terhes. Ezért télen, mikor már az 5-6. hónapot tapostam, nem szaladtam a buszhoz, úgyis 20 perc múlva jött a következő. Na, ezeken a napokon a férjem mindig megjegyezte, hogy hol voltam ilyen sokáig, mert már rég "itthon kellene" lennem. Pedig csak 20 perccel mentem később a megszokottnál, ráadásul ő nem is az apám, hanem a férjem. De biztos vagyok benne, hogy ő ezekre már nem emlékszik, pedig egy csomó ilyen alkalom volt, azért is idegesít különösen, hogy tőlem elvárja, hogy "időben otthon legyek", ő meg szerteszét csatangol az országban úgy, hogy nem is tudok róla.
Na, ez van :-).
Nem volt még nálunk "vidékre mentem és nem szóltam" eset, de azért az általad leírthoz hasonló "nekem fontos, és neked nem", vagy "egyszerűen elfelejtek szólni róla" esetek sokszor előfordultak már. Legtöbbször a "de hát szóltam két hete - de hát mért nem szóltál azóta újra, azt már elfelejtettem" játékot játszottuk. Korábban. Aztán kialakítottunk egy egyszerű szokást: minden eseményt beírunk a közös "google calendar"-ba. Ma már teljesen automatikusan működik a beírás, és a naptár figyelése is. Nincsenek meglepetések, nincsen "miért nem szóltál/mikor szóltál", nálunk ez a rendszer nagyon jól működik.
VálaszTörlésNa jó, de én azt se tudom, mi az a google calendar :-). Viszont van sima asztali "calendar"-unk, amit én tisztességesen vezetek, minden általam tudott programot beleírok. A férjem viszont nem is olvassa, írni meg pláne nem ír bele :-). Amúgy a "de én szóltam - de nem szóltál - de igen, csak elfelejtetted - de nem felejtettem el, nem vagyok hülye, tuti nem szóltál" elég gyakran előfordul. Most nem ez volt, mondta is a férjem, hogy azért nem szólt, mert nem gondolta fontosnak. Hát, én meg pont igen.
TörlésCsak az van, hogy nagyon kérdezgetni nem akarom, nehogy azt érezze, hogy ellenőrizgetem vagy ilyesmi. Jó lesz majd nyugdíjas korunkban, egymás nyakán fogunk élni, szívjuk majd a másik vérét, és alig várjuk, hogy a másik elmenjen valahová, hogy csak egy kicsit ne kellejen látnunk :-))).
Én is sokszor tudni szeretném,hogy Férjecském merre jár,de ez a munkájából adódóan sokszor lehetetlen. Azt azért közli, ha aznap nem megy vidékre. De nem szokta mindennap a 8-10 várost/falut felsorolni, ahol épp tárgyal. Néha felhív,hogy most innen jövök, erre tartok stb.
VálaszTörlésMa különben én is kicsit kiakadtam,mert egész nap autóztam/ügyeket intéztem Gergővel, és azt gondoltam felhív,hogy minden simán ment-e. Én úgye nem merem hívni,mert nem tudom, mikor nem zavarom. Erre hazajött kb. 5 percre,én meg szóvá tettem,hogy ma nem is beszéltünk, pedig annyi mindent intéztem, amiket frissibe elmondtam volna neki. A válasz csak annyi volt,hogy sz@r napja volt, jól felidegesítették,és ugyan én már ne idegesítsem. De könyörgöm,én csak pár mondatot szerettem volna vele váltani...Na mindegy,most elvitte Zsófit úszásra, talán mire hazaérnek lehiggad kicsit.
Nálunk az a helyzet, hogy a férjemnek kötött munkaideje van, ugyanazon a helyen. Néha kell mennie ide-oda, de ez évente max. 2-3 alkalommal fordul elő. Így nincs szükség arra,hogy tájékoztasson, tudom, hol van. Én azért sem hívom, mert a munkája miatt sokat telefonál, sokszor előfordul, hogy nem veszi fel a telefont, vagy kinyom, mert nem ér rá, aztán elfelejt visszahívni. Mi valahogy nem vagyunk telefonálósak, de nem is hiányzik, komolyan. Mostanában, ha úgy adódik, a g-mailen társalgunk. Az vicces, tiszta újdonság, sőt, kicsit romantikus is. Mondjuk, nem mindig, mert a múltkor azt kérdezte, kell-e 4 literes Lenor öblítő 2.200-ért. Kellett. De szokott lenni más témánk is ;-).
TörlésÉs, lehiggadt a férjed, mire hazaért Zsófival?
Igen, mire hazaértek Zsófival már egészen normális lett. :) Úgy látszik, csak a heti sok stressz jött ki rajta abban a pillanatban.
VálaszTörlésVégre ideértem én is, mostanában csak bepillantani volt időm, de holnaptól igazán könnyebb lesz, hiszen végre mindkét gyerek itthon lesz és ápolhatom a kötőhártyájukat, meg a torkukat, szívózhatom az orrukat, szóval gondoltam kihasználom még ezt az éjszakát a gép előtt :-)
VálaszTörlésÉs most az egyszer jól nem állok melléd 100 %-osan. Nekem fogalmam nincs, hogy a férjem melyik nap jár Mosonmagyaróvárra (és nézegeti a Nepomuki Szent János szobrot...), ezen kívül még Pilisvalahová is jár heti egyszer. Ha mondja mondja, ha nem, nem. Abból a szempontból megértelek, hogy félted őt, ahogy én is az én férjemet. De nálunk az a "rend" alakult ki, hogy délben mindig beszélünk, általában ő hív, amikor el tud szabadulni ebédelni. Ilyenkor értesülök arról, ha vidéken van. Este pedig indulás előtt hív fel, így tudom, hogy 15 perc múlva hazaér. Én ritkán hívom, de akkor mindig felveszi, akkor is, ha az atyaúristennel tárgyal, ez azóta rögzült be neki, mióta az elsővel mindenórás lettem. Megkérdezi, hogy fontos-e, és ha épp nem szülök, vagy szenvedtem balesetet, továbbá nem betegedett le, sebesült meg egyik gyerek sem, akkor azt mondom, hogy nem fontos és majd visszahív ha ráér.
Ma ünnepi hangulatban vagyok (holnap is abban leszek :-)), ezért megbocsátom, hogy nem állsz 100%-osan mellém :-D. Amúgy nem csináltam cirkuszt, vagy ilyesmit, csak kellőképpen meglepődtem, ahhoz, hogy írjak róla :-). Mivel mi nem hívjuk egymást naponta, csak ha valami halaszthatatlan/extrém/életbevágó dolog van, így nem is gondoltam, hogy elutazott. Igazából csak bántott, hogy nem is szólt róla, mert semmiből nem tartott volna a képembe bökni, hogy mi a helyzet. Ez gáz? Lehet (biztos), hogy öregszem?
TörlésGyerekeket sajnálom :-(. Új bölcsi, úgy bacilusflóra... Alig egy év, és nem lesz beteg egyik sem. Aztán ovi.
Igenis tudnod kellett volna. Veled értek egyet. És jaj, de ismerős ez a dolog, hogy anyóstól tudsz meg dolgokat, amiket amúgy már a férjednek rég mondott... Nálam Laci ilyenkor azt mondja, azt hitte már tudom. Még is honnan. Annyira bírom én is, amikor aznap tudok meg valami programot vagy ilyenek. Úgy tűnik ez valami pasis dolog. :DDDD
VálaszTörlésÉn is azt hiszem, hogy ez a férfiak logikája. De ennyi bajunk legyen csak világ életünkben :-).
Törlés