2012. december 2., vasárnap

Hozzátáplálkozunk

Nagyon kíváncsi voltam, hogy egy mindent, azonnali jelleggel ipari mennyiségben elpusztító (Noémi), és egy semmit, soha meg nem evő (Ádám) után Simi vajon hogy fog megbirkózni a hozzátáplálás traumájával. Hát, kérem szépen, kissé nehézkesen döcögünk előre, de az első néhány napra jellemző "adag" (= 3-4 db gyümölcsmolekula) mára már alkalmanként akár 5-6 kiskanálnyi mennyiséget is kitesz! Úgyhogy megállapítom, hogy Simon ebben is pont a két nagyobb által behatárolt szélsőérték közötti intervallumon belül "szóródik". Már, amennyire egy baba szóródni tud.
Először szigorúan szoptatás után próbálkoztam, azaz, abban a percen, ahogy lekerült rólam a gyerek, az előre odakészített abrakot próbáltam a szájába helyezni. Na, ez volt az, mikor csak molekulányi mennyiséget fogadott el. Teljesen érthető módon, hiszen ki akar enni, mikor dugig van a bendője? Ezek után gondoltam egyet, és szopi után kezdtem csak neki az elfogyasztani való dolog elkészítésének,  így akár 15 perc is eltelhetett a két etetés között. Le is csúszott 2 kanállal! Juhé! Hiába próbáltam az időt növelni a szoptatás és a kanalas eleség bevitele között, csak nem haladtunk egyről a kettőre. Vagyis kettőről háromra. Pedig már jó egy hete tartott ekkor a folyamat. És titokban nagyon irigykedtem a fórumos korosztályos babákra, akik többsége pár nap alatt eljutott a 100-150 grammnyi eledel elfogyasztásáig. Amúgy nem is tudtam, hogy az elfogyasztott mennyiséget mérni kell(ene). A nagyoknál sose mértem (nem is volt mivel), és senki nem követelt rajtam számadatokat a hozzátáplálást illetően. Na, majd most!
Be kell valljam, nagy buzgalommal olvastam bölcs (és az enyémeknél fiatalabb gyerekekkel rendelkező, ergo hozzátáplálásilag "trendibb") anyukák ötleteit a témával kapcsolatban. Be is szereztem a babás fórumon mannaként számon tartott laktóz, glutén és mindenféle mentes port, amit be is vetettem Siminél. Ám hiába kevertem a szentjánoskenyérből készült  port az almába, nem lett nagyobb sikere mint a sima almának, de azért 5-6 kanállal lecsusszant.
Ma csaltam, méghozzá nagyot. Megcsináltam a mannamaszlagot jó sűrűre, megkóstoltattam a gyerekkel, és minden fintorgás, borzongás és vonyítás nélkül lenyelte az ebugatta! Na, ekkor hozzákevertem vagy 2 evőkanálnyi almapürét (előrelátóan mércés pohárban csináltam, hogy tudjam, mennyit eszik, végül 140 ml lett a kész trutymó), és az első 2 kanálnyit követő fintorgás eltűnt, az egész adag cuccal együtt, amit a végén pár percig tartó szopival ünnepelt meg Simi. Ebből a koktélból szerintem nagyobb mennyiség is lement volna, de egyelőre elég ennyi. Holnap is próbálkozom, kicsit több gyümölccsel, hátha. 
Aztán lassan jön a glutén, mert pikk-pakk 7 hónapos lesz a királyfi, és addig MINDENKÉPPEN (így, csupa nagybetűvel) be kell vezetni, mert ha nem, akkor rengeteg táplálék- és mindenféle egyéb allergia veszélye fog lesben állni, és arra várni, hogy lecsaphasson Simonra. Érdekes, 10 év alatt nyilván "mutálódtak az allergiák", mert akkoriban meg egy éves kor alatt SEMMIKÉPPEN (így, szintén csupa nagybetűvel) nem lehetett glutént adni a gyereknek. Az ok a fentivel megegyező volt. Tehát sűrítettem krumplival és rizsliszttel, nem adtam kiflicsücsköt a 10 hónaposnak rágcsálás céljából, kizárólag bulátát (addig azt sem tudtam, hogy ilyesmi létezik), és aki kínálni merte keksszel a 11 hónapos, önállóan járó, és minimum másfél évesnek kinéző gyerekemet, attól megkérdeztem, ugyan tudja-e, hogy éppen most akarja kinyitni a kaput zsenge gyermekem szervezetén a csúnyaronda allergiák előtt? Bizony, a kőkorszakban ez volt, ám én konformista hajlamaimnak engedve behódoltam a legújabb kutatásoknak, és pár nap múlva bele is kerül a már 2-3 hete a polcon figyelő gabonapehely valamelyik pempőbe.

2 megjegyzés:

  1. Kutatások? Hihi. Védőnénink szavaival élve:
    "Hááát, túl sok lett a lisztérzékeny gyerek, nem tudni mitől, de mivel az is lehet, hogy mert túl későn vezettettük be évekig a glutént, most inkább be kell vezetni előbb. Azért mindenképp 7 hós korig, mert akkor még jó eséllyel kap anyatejet is a baba, és hátha akkor az anyatej segít kivédeni, amit később már nem, és akkor nem lesz annyi gyerek gluténérzékeny."
    Kutatási eredmények egy frászt. Kísérlet, tapasztalat, meggondolatlan következtetések, újabb kísérletek "hátha" alapon.

    Mi MINDENKÉPPEN elkezdtük bevezetni a glutént. Aztán mindenképpen nem akartuk kibírni, hogy a baba utána 4-5 napig nem tud kakálni, és szenved. (Ránk valamiért így hat). Azóta glutén a polcon jobb időkre vár. Néha hozzátáplálni is elfelejtek, és egész nap szopizunk. És már annnyira nem tud felizgatni, hogy jaj mi lesz, nem jól csinálom...
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No, így már érthetőbb. Egyelőre nem "vezettem be", de azért megpróbálkozunk vele a napokban(hiába, konformizmus, na). Amúgy Simire is borzasztóan hasfogó hatással van a hozzátáplálás, még az alma-őszibarack kombó is. Vagy csak a Sinlac miatt? Pedig nem kap sokat, még egy fél adagot se egész nap.
      Ja, és tegnap nekem is este fél 6-kor jutott eszembe, hogy te jó ég, még nem is kapott szopin kívül más a gyerek. De bepótoltuk rögvest...

      Törlés