Családi krónika : Édes, okos, ügyes

Már az elején tisztázom, nehogy valami családi perpatvar alakuljon ki, a cím mindhárom gyermekemre tökéletesen ráillik. Most mégis Simiről írnék egy picit bővebben, aki szombaton már 16 hónapos volt.

Úgy tűnik, lassacskán csak elkezd beszélni. Igaz, komoly szavakat még nem mond, viszont mindent szeretne utánozni, és amiről úgy gondolja, ki tudja ejteni, annak valamelyik - általában az első- szótagjával meg is próbálkozik. Igaz, a redőny csak "dő", ugyanúgy, mint mikor közli, hogy a motorja eldőlt, vagy a lámpa szimplán "pa", ami ugye megint csak nem az első szótag. Én már néha "anya" vagyok, de apa szigorúan "papa" továbbra is. Noémi "Nonó" lett, Ádám "Dádá" maradt. Valamiféle averziója lehet a sziszegő és "ciccegő" hangokkal kapcsolatban, mert ezeket egyszerűen nem hajlandó kiejteni. A macska maradt irtó vékony hangon kiadott "m-m", pedig olyan sok gyerek mondja, hogy "szisza" a cica helyett, na, ő pont nem.

Magánhangzók közül nincs "i" , "e" és "é" továbbra sem, a többi jól alakul.

Mozgásban nagyon ügyes, úgyhogy a kiharcolt lépcsőkapu vagy mi a szösz fel is lett szerelve Simike állagmegóvása céljából. Én komolyan azt hittem, hogy majd ott fog állni őrjöngve a rácsot rázva, hogy ő azonnal fel akar menni a lépcsőn, de nem. Egyszer megnézte, kicsit megtapogatta, aztán tudomásul vette, hogy ezentúl nem lehet a lépcsőn felmenni. Mondjuk, ha engem kérdeztek, csak idő kérdése, és észreveszi, hogy a korlát és a lépcsőfokok között lévő nagyjából 30 cm-s résen simán fel tud mászni a lépcsőre...

Végre-valahára megtérülni látszik a befektetett energia! Tegnapelőtt elkezdte mutogatni a Csiga-biga told ki szarvadat kezdetű nóta koreográfiáját. Ez fantasztikus! Már hónapok óta tépem a számat, mondóka és gyerekének dömping, persze mutogatással egybekötve, de eddig csak tátott szájjal hallgatta, illetve a kezeimet rángatva követelte a mutogatást. De most megtört a jég, és végre egyet mutogat! Mondjuk, nem nagy szám a mutogatás (a két mutatóujjat kell a fejünk tetején mozgatni) és elég kis bénán is csinálja (két kézzel integet a feje tetején), de akkor is meg kell zabálni! Dokumentálva egyelőre nincs. Sőt, a rongyosra nézegetett állatos könyvben is végre-valahára megmutatja az állatokat, és próbálja utánozni a hangjukat vagy az állat nevét. Jó, nem mind megy, mert a kecske például egyszerűen nem érdekli, onnan mindig el kell lapozni, de a macskát, mint fő-fő házibálványt már elnagyoltan rajzolt képen is felismeri (vajon miért?).

Amúgy meg mindenben segít. Már teljesen el is felejtettem, hogy egy ilyen kis tipegő mekkora segítsége lehet a jó édes anyjának. Simi például kiválóan söpröget, porszívózik, pakol a mosógépbe -mindent, válogatás nélkül, mint például papír zsebkendőt, játékautót (és más típusú játékot minden mennyiségben). A szemetesbe ugyanilyen segítőkészséggel rámol szintén mindent, emiatt kukáztam már ki kistányért kanállal, labdát (és a játékok mindenféle nemeit), tollat, cipőt meg egyéb ruhadarabokat. És nyilván ennél sokkal több mindent nem, amik már a kommunális hulladék megsemmisítőben tartózkodnak.

A roppant unalmas teregetést a csipeszek szanaszét szórásával és a mosott ruhák padlón (udvari szárítás esetén betonon illetve homokon) való meghempergetésével teszi változatosabbá.

Aztán nagy gondot visel személyi higiénémre is. Puli kutya módra követ a vécére (ha nem engedem be, akkor ordítva veri az ajtót), és tekeri le nekem a papírt, majd próbálja a megfelelő helyre tenni, de azt azért tudom egyedül is. Szerencsére megérti, de minden alkalommal bepróbálkozik. Azzal is, hogy a toalett lehúzását közvetlen közelről figyelhesse, de szeretettel elterelgetem a vécécsésze mellől, hogy a lezúduló víz a bent elhelyezkedő végtermékkel és papírral együtt mégse csapja már képen. Kézmosáskor addig ráncigálja a törölközőt a tartón, míg le nem esik (előbb-utóbb a kampó is jönni fog), aztán "Tö-tö!" (=megtörölni) felkiáltással nyújtja a zsákmányt a megfelelő használat céljából.

Az evése egyre kiborítóbb. Alig eszik, és sokszor eltalálni se tudom, mit akar. Mondjuk ezen nem aggódom (de), remélem, hamarosan visszaáll mindenevő üzemmódba. Ha nem, akkor viszont nagyon fogok aggódni, mert tudom, ha végképp nem eszik, akkor minden meggyőződésem ellenére megkínálom majd tiltólistás eledelekkel (pl. csokis keksz, Túró Rudi stb.), csak, hogy egyen valamit.

Ja, a fogak. A múltkorjában írtam, hogy csak 8 van neki, hát már nem. A rágófogai teljesen kibújtak, az alsó két szemfoga is áttört már, és hamarosan a felső kettő is át fog. Fogak terén nincs min izguljak, teljesen jól áll velük.

A múlt héten, életében először Simi rendesen belázasodott. Természetesen az oltás utóhatásaként, és természetesen pontosan az oltást követő 14. (és utána még kettő) napon volt lázas. Hát, azt kell mondjam, vagy az idő szépíti meg az emlékeimet, vagy teljesen elfelejtettem, milyen egy lázas gyerek. Az odáig rendben is van, hogy forró. De valahol halványan én elesett, mozdulatlanul fekvő, nagy vizenyős-csillogó szemekkel pillogó, nagyokat alvó gyereket vizionálok, ha lázas gyerekre gondolok. Na, Simi pont nem ilyen. Hiába 38,8 °C a láza, ő vidáman rohangál fel-alá, egész nap mindenféle szilárd táplálékot nélkülözve, kizárólag szopás általi feltöltődéssel. És hiába fetrengett lázban, és hiába adtam be neki egy kiadós adag Nurofent, nem aludt éjszaka. Az első éjjel ezerszer ébredt, ebből két alkalommal két órán keresztül nem aludt vissza. Utána éjjel már nem volt lázas, így csak szokásosan 8-10-szer ébresztett fel. Jó kis szer ez a Nurofen. Legközelebb kávé helyett majd én is megiszom vagy 2 decit, hátha jobban bírom a kiképzést.

Hiába na, übercuki.

És a végére pár kép, néhány még nyárról.