vagyok. Inkább nagyon. Most ott tartok, hogy a szemem is fáj. De egyelőre nem tudok lefeküdni, mert a férjem ma későn jön haza, a nagyok meg még nem alszanak. Ha meg elalszom, mielőtt elmennének lefeküdni, kérdéses, hogy alszanak-e egyáltalán az éjszaka. Simi mondjuk alszik, éljen a levendula balzsam, ugyebár. Kérdés csak az, hogy meddig. De ezen nem gondolkodom, meg azon se, hogy hányszor fog felkelni éjjel, mert akkor inkább egyből mennék a Dunának. Pillanatnyilag próbálom rávenni az agysejtjeimet, hogy minél többen maradjanak életben, bár kétséges az akció sikeressége, ugyanis gyakorlatilag hallom, ahogy élettelenül zuhannak egymásra. Naponta több millióan. Csak kéne egy kicsit aludnom valamikor.
Írnék komolyabb (normálisabb, mást is érdeklő) dolgokról, de nem megy. Nem is tudom, mi volt jobb. Mikor egész kicsi volt Simi általában 1-1,5 (néha 2) órán keresztül kellett altatni, de utána legalább hagyott aludni 5-6 órán keresztül. Most viszonylag hamar elalszik -mondjuk 20 perc alatt-, általában már szoptatás közben, viszont éjjel számtalanszor ébred. Na jó, annyi hozzá tartozik, hogy a tévé szerint most nagyon nyugtalanok a gyerekek az időjárás miatt. Megnyugtat, hogy másoké is, nem kizárólag az enyém. De a nulla helyett két-három alkalommal, vagy a hat-nyolc helyett hússzor felkelni azért lássuk be, nem ugyanaz.
Azért milyen jó már, hogy nem kell még dolgoznom is egy ilyen kis kuvik mellett, mert akkor tuti lenne a halál. Gondolkodom amúgy az elválasztás idején is. Egyelőre nem szándékozom, majd ha lesz hozzá elég agya, hogy megértse azt, hogy "elfogyott". Jelenleg csak beletörődne, azt meg nem szeretném, így még húzom egy darabig, de max. fél évet adok még magunknak. Tudom, hogy sokakat ez felháborít, mármint, hogy nem hagyom a gyereket addig szopni, ameddig neki jó, de hát Istenem. Ez van (lesz), bele kell törődnie. Amúgy ettől várom a megváltást alvás ügyileg. Ádám is akkor kezdte átaludni az éjszakákat, mikor elválasztottam (majdnem három éves volt már). Bár, ha a kicsi jobban értené, hogy döglődöm a fáradtság miatt, talán megkönyörülne rajtam, és mától fogva nem ébredne éjszakánként. Mondjuk csak 1-2 alkalommal. Mekkora királyság lenne már!
Amúgy meg sikerült elkapnom az első habkönnyű őszi náthát, úgyhogy bokáig járok a takonyban meg a tüsszögésben. Ami csak azért különösen jó, mert ha lefekszem, egyből eldugul az orrom, levegőhöz nem jutok, csak szájon át, vagyis jól kiszáradok, tehát innom kell. Ez azért nem nagy baj. De felébreszt Simi a nagy nehezen való elalvás utáni 23. percben, én felkelek, a függőlegesbe kerülés hatására elkezd dőlni belőlem a takony, plusz tüsszögök is, aminek egyenes következménye, hogy a gyerek sokkal jobban felébred, mint az indokolt lenne, így a visszaszoptatás is hosszadalmasabb. Mivel a szájszárazság miatt beszlopáltam vagy fél litert, ezért sürgető ingerem támad pisilni, amit el is intézek. Persze nem ott helyben, hanem lezarándokolok a földszintre, ahol a toalett található. Ez a tevékenység pont megfelelő arra, hogy kimenjen az álom a szememből, így aztán a náthával nehezített elalvásomat újabb körülmény hátráltatja. Érdekes, a felébredés roppant könnyedén megy.
Hát így.
Dettó - Andris is újabban ezerszer ébred/éjjelente, szerintem már nem is alszunk, csak non-stop szoptatok.
VálaszTörlésDettó - habkönnyű nátha. Hogy is? 8-9 napja tart? De azért már a vége felé vagyunk. Kivéve Andrist, aki a nagy után benyelt egy kicsi-laza orrfolyósat is.
Dettó - én is az elválasztástól várom a nyugodt éjszakákat, és én sem tartok még ott, hogy most, de én is úgy érzem, hogy valamikor viszont ott fogok tartani, akár akarja Andris, akár nem.
Szóval... dettó.
Hát akkor Svájcban is ez a helyzet. Ennyi erővel költözhettetek volna ide is ;-).
TörlésAmúgy ma tök jó éjszakánk volt, talán 5-ször ébredt Simi. Még álmodni is tudtam, ami azt jelenti, hogy kb. 1,5 órát is alhattam egyhuzamban. Éjen!
A szopi még nem gáz, de már gondolkodom erősen az elválasztáson. Azt nem akarom még egyszer, mint Ádámnál, hogy várom a csodát, hogy magától abbahagyja. Addig bírtam, amíg ép ésszel lehetett, de mikor reggel 5-kor keltem, dolgoztam, mellette éjszakánként 3-szor keltem szoptatni, 8 hónap után azt mondtam, hogy elég. 2 napig "kereste a lehetőséget", aztán eljutott a tudatáig, hogy nincs több. Na, azt várom, hogy Siminek is legyen tudata, ahová eljuthat, hogy nincs több.
Olyan fura olvasni, hogy még szoptattok. Igaz, nekem a legnagyobb tartott igényt legtovább az anyatejre, de 15 hónaposan ő sem kért belőle többet. Léna pedig még nem volt 11 hónapos, amikor nem kapott többet. Ő volt az egyetlen, aki nem önként döntött így. De nem bánta nagyon. 2-3 alkalommal bepróbálkozott, aztán átállt a tápszerre. Valószínűleg kevesebb erőfeszítést igényelt. De ti az én szememben hősök vagytok. A szopi és a sok éjszakai kelés miatt is. (Most egy kicsit szaranyának érzem magam, hogy ebből kimaradok.)
VálaszTörlésAz enyémek szopósak. Noémi 18 hónaposan magától hagyta abba, de akkor dolgoztam, terhes is voltam Ádámmal, már csak este kapott, mikor egyik este közölte hogy nem kell. Hát, nem is erőltettem tovább. A fiúk meg tiszta cicifüggők, biztos a kromoszómák miatt :)))).
TörlésSzaranya, mert éjjel nem kell felkelni??? Én meg pont azt érzem, hogy baromira elrontottam valamit immáron harmadszorra is, mert az enyémek meg mindannyian keltek egy csomószor. Szóval, cseppet se bánd, hogy kimaradsz belőle, én isten bizony cserélnék veled!
Mira is szopizik még, igaz este, éjjel és hajnalban teszi csak. De akkor sokszor. Én még kitartok, a heten kelt nagyon sokszor éjjel, de cserébe hamar elalszik. Eddig az ebéd utáni alvashoz is cicizett, de kb 1 hónapja nem kéri, pedig mindig felajanlom neki. Bezzeg éjjel x+1-szer arra ebredek, hogy cici cici. :))))
VálaszTörlés