Betegségek vs. államvizsga

Ez nem valami új, "zs kategóriás" sci-fi címe, hanem az életemé. Én komolyan nem hiszem el, de tényleg. Azt hittem, minden rendben lesz, mert a munkahelyemen anélkül, hogy kértem volna, megoldották a lányok, hogy jövő héten csak hétfőn kelljen dolgozni mennem, záróvizsgára készülés, majd pénteken záróvizsgán való megjelenés (és sikeres abszolválás) okán. Gondoltam, hogy addig tanulok, amennyit tudok, nagyjából minden tételt átolvasok, de utána napi 10 tétellel végzek (30 van összesen), hiszen senki nem lesz a nyakamon, és ez biztosan nem fordul elő újra, így felkészülten, magabiztosan állhatok a kivégzőosztag vizsgabizottság elé. Muhaha...

Mert az vagyon, hogy tegnap délután Noéminek elkezdett fájni a torka, de nem vészesen, és ő azért mégis csak nagylány, nem igazán kell ápolgatni. Persze nem lett jobban, késő délután el is aludt kínjában. Ma délután hívtak a bölcsiből, hogy Simi köhög, taknyos, siessünk érte. Hurrá, holnap biztos nincs bölcsi, meg szerintem a jövő hét első két napján sem (minimum!), hogy kikecmeregjen belőle. Itt kicsit összeomlottam, hogy akkor mi is lesz a vizsgára tanulással, gondolataimban végső megoldásként a gyermek nagymamánál történő elhelyezése látszott realizálódni. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a felbérelni kívánt nagyszülő lázas betegséggel nyomja az ágyat. Ez aztán a hurrá! Meg az, hogy közben Ádám is taknyos lett, és állítólag ma ketten is hazamentek a suliból, annyira rosszul voltak, hát bízom benne, hogy nem kapta el, és csak nátha marad, nem valami lázas franckarika.

Pillanatnyilag csak annyit tudok, hogy ha ezek hárman itt lesznek betegen a nyakamon, miközben én EGYEDÜL, MAGÁNYOSAN szándékoztam az államvizsgára tanulni, akkor beadom a felmondásomat. Azonnali hatállyal.