Hát ez sokkal jobb lesz, mint gondoltam!

Van ugye a tény, hogy pénteken (január 30-án) záróvizsgázom. Határtalan volt az örömöm, mikor kiderült, a kolléganőm úgy rendezte a beosztást, hogy el tudjak jönni 3 napra (plusz a vizsga napjára) szabira. Ez hatalmas rendesség ám, tekintve, hogy baromi rosszul állunk emberileg az oviban. Mármint, hogy kevesen vagyunk.

Addig tartott az örömöm, amíg ki nem derült, hogy Simi náthás, és szerdán mehet csak bölcsibe. Akkor még jobban megzuhantam, mikor az is kiderült, hogy anyósomék, akik bástyaként szolgálnak munkavégzésem hadszínterén, lázas betegen fekszenek, így alternatív gyerekvigyázási módszerhez kell folyamodnunk. Az az alternatíva jutott eszembe, hogy cseréltem a kolléganőmmel, aki holnap szabad napos lett volna, viszont így helyettem bemegy, én meg helyette csütörtökön(!) fogok hosszúzni, mintegy magasról letojva a másnapi államvizsgámat. Juhé!

De ez még mind semmi! Mert délutánra az eddig csak orrfolyós, és szerdán elméletileg bölcsibe menős gyerekem annyira elkezdett köhögni, hogy majd' megfúlik a nyomorult. Úgyhogy szerdán nem megy bölcsibe, de még csütörtökön és pénteken sem, mert ha hozzám hoznának be egy ilyen köhögős gyereket, biztos megkérném az anyukáját, hogy mutassa meg orvosnak.

Hát ez van, kérem tisztelettel. A férjem egy napra eljön szabira, hogy tudjak tanulni, de mi lesz a többi nappal? Amikor elvileg már bölcsiben kellene lennie Siminek? Péntekre megkérem anyukámat, de csütörtökön ki lesz vele, ha én reggeltől estig dolgozom? És mikor fogok tanulni? Mert éjjel lehetne, de a betegség miatt olyan sokszor ébredünk éjszakánként, hogy este már semmihez nincs agyam.

30 tétel. Van közöttük nagyon könnyű is, amiről bármikor bármennyit tudnék beszélni, és rendes tényeket is, nem csak rizsát, de van pár olyan is, amikhez hozzá se tudok nyekkenni. Be vagyok f*sva rendesen, pedig azt hittem, ez most sokkal könnyebb lesz, mint az előző. Hát persze, meg ahogyan azt az ember lánya elképzeli, hahaha...