2013. február 19., kedd

A főzelék titka

Egyáltalán nem dicsekvés képpen mondom, de borzalmas szakács vagyok. Nem én tehetek róla, valahogy nem jutott nekem tehetség az ételek létrehozásához. Persze, ez nincs mindenkinél így a családban. Nagyanyáim például jól főznek. Egyikük évtizedekig etette középiskolások ezreit menzán, a másik pedig szülei vendéglőjében főzött -amíg volt nekik. 
Nekem nem osztottak tálentumot a főzéshez. Valahogy úgy képzelem, hogy a Születendő Gyermekek Tulajdonságaiért Felelős Ügyosztályon elfeledkeztek arról, hogy egy nőnek főznie is kellene tudni. Aztán, mikor rájöttek, mekkorát hibáztak, a húgom létrejöttekor az én tehetség adagomat is neki adták. Végül is családban marad. Így eshetett, hogy a tesóm kiváló konyhatündér, én viszont csapni való kétbalkezes vagyok a konyhában.

Azért közel 14 év alatt, mióta férjül vettem a férjem, és főznöm kell, valamennyi tudást sikerült felhalmoznom, de ez csak a konyhai munkával eltöltött órák számának, sem mint roppant gasztronómiai géniuszomnak köszönhető. Olykor sikerül úgy eltalálnom egy-egy étel ízét, állagát stb. hogy családom tagjai meglepett arccal közlik, hogy "ez finom". Lassan ugyan, de haladok.

Viszont a főzelékekkel nagy bajban vagyok. Ezek az állítólag legkönnyebben elkészíthető ételek mindig kifognak rajtam. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családom szereti az egyszerű ételeket, így a főzelékeket is. Az igaz, hogy pont úgy sikerült kiválasztani egy-egy családtagnak a saját kedvenc főzelékét, hogy azt egy másik családtag semmi pénzért meg nem enné, de ez az én problémámon nem változtat. Én ugyanis nem tudok főzeléket (sem) főzni. Az ízével nem is lenne akkora nagy baj, de az állaga... Valahogy mindig túl hígra sikerül. Legalábbis elsőre. Ahogy felfedezem a hibát, egyből készítem a következő adag rántást vagy habarást, ahogy azt az aktuális főzelék megkívánja. Ettől aztán minden sokkal jobb lesz: az addig jóízű, de a megfelelőnél épp csak kicsit hígabb étel pillanatokon belül sűrű, liszt ízű mázgává alakul. Aztán utána már ízesíthetem bármivel, adhatok hozzá vizet/tejet/tejfölt/ecetet/akármit, semmi nem javít rajta. 

Ezért kérek mindenkit, aki úgy érzi, hogy a tökéletes főzelék elkészítésének titkát ismeri, ne habozzon, ossza meg velem! A családom érdekében kérem, ne hallgassatok!

Ma babfőzeléket próbáltam főzni...

3 megjegyzés:

  1. Én sem vagyok egy konyhatündér, de mindent meg főzök, csakis recept alapján. Ti, nekem a receptek nem mennek a fejembe. Poénosan azt szoktam mondani, h a borsófőzeléket is szakácskönyv alapján készítem. Nekem híg még nem lett. Hogy mi a titka, azt nem tudom, mint irtam nem értek nagyon hozzá. Én mindig 2(ritkán 3), jó púpos, kanál liszttel v kemenyitovel sűrítek. Mindegy, h rántás v habarás. Sztem a lényeg azon van, h ne utólag kelljen hozzáadni. Remélem tudtam segíteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hoppá, keményítő! Ezt meg is jegyeztem. Eddig kizárólag liszttel sűrítettem, majd bevetem a keményítőt is. Rosszabb biztos nem lesz, mint eddig. Amúgy nekem is 2-3 evőkanál liszt az adag, mégis folyik. Lehet, hogy túl sok rajta a víz????

      Törlés
  2. Jaaa, az látod lehet! Probald meg, h kevesebb vízzel főzöd a főzeléket, és amikor sűríted, akkor levesited. Na ezt jól megaszontam, de azért remelem érthető.

    VálaszTörlés