Örömmel jelentjük, hogy a ma 9 hónapja, egy budapesti klinikán felbukkant, addig teljesen ismeretlen élőlény szépen cseperedik. Sajnálatos módon gondozói nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel fizikai paramétereinek megállapításához, így ezekről beszámolni nem áll módunkban. Annyit mindenesetre megállapíthatunk: a kis egyed nagyon cuki.
A mellé kirendelt személyzet a így vall róla:
A Simon nevű apróság minden kétséget kizáróan az értelmes lények közé tartozik. Kedvesen mosolyog, gőgicsél, játszadozik. Hogy melyik faj tagja, azt egyértelműen még nem sikerült megállapítani. Ahogy nő, úgy mutat napról napra más-más fajhoz való hasonlóságot. Egy hónappal ezelőtt, mikor mászni kezdett, kifejezetten a komodói varánuszra hasonlított: vállból indítva, hajlítás nélkül tette előre két mellső végtagját, a hátsókat lassan, jobb-bal irányban erősen kilendítve, úgynevezett riszáló farral közlekedett. Azóta ez változott, pillanatnyilag irtózatos sebességgel közlekedik négykézláb, így gondozóit többször verte már ki a hideg verejték, mert az "Itt a Simon, hogy a Simon?" című játék, amit a pici előszeretettel játszik, igencsak megviseli idegrendszerüket.
A varánusz korszakot gyorsan felváltotta a rágcsáló időszak. Gyorsan növő fogait bármi szája ügyébe akadó dolgon próbálgatta, legyen az tárgy vagy ember. Ebben a periódusban volt jellemző az is, hogy mindenhová bebújt, ahogy a rágcsálók tenni szokták. Csak éppen kibújni nem tudott, így gondozóinak kellett kiszabadítani őt gyakori szorult helyzetéből.
Jelenleg úgy tűnik, a kutyafélék családjába tartozhat a kis jövevény. Gondoljuk mindezt abból, hogy előszeretettel vadászik. Elsősorban papucsokra -amiket megszerezve meg is rágcsál- valamint a papucsokban található lábakra. Fenti állításunkat az is megerősíti, hogy szívesen kerget mindenféle guruló tárgyat -kedvence az 50 hűségpontért beszerezhető dm-es labda-, illetve nem gurulót is. Azokat kis mancsába fogva elhajítja, majd boldog kurjongatások közepette utána veti magát, kicsit fárasztja, majd újra eldobja. Szintén kutyaságára bizonyíték, hogy éjjelente többször is felvonyít, megzavarva ezzel közvetlen környezete édes álmát. Az mondjuk igaz, hogy a különböző holdfázisok nem befolyásolják ébredéseinek számát, teliholdkor épp úgy szűköl, mint holdfogyatkozáskor. (Lehet, hogy mégsem kutya?). Területét egyelőre nem jelzi, bár élünk a gyanúperrel, hogy ebben csak a popójára rögzített pelenka akadályozza meg.
Rendszertani besorolását néhány egyáltalán nem fajspecifikus tulajdonsága nehezíti. Itt van például a könyvnézegetés, amit szívesen művel bármelyik gondozója társaságában. Teljesen mindegy számára, hogy az állandó szolgálatot ellátó "anya" nevű, vagy egyéb, időszakosan rendelkezésére álló -úgynevezett "apa" vagy "testvér"- személy segíti őt ebben. Szeret mondókákat illetve bárgyú gyerekdalokat hallgatni az "anya nevű" előadásában, ami nem vetíti előre azt, hogy kifejlett korában zeneileg túlságosan igényessé válik, ugyanis az elsődleges gondozó rettenetes hangi adottságokkal rendelkezik. Ennek ellenére naponta többször is előfordul, mikor a fenti személy az ölébe veszi, hogy két kezét megragadva tapsolásra kényszeríti, majd dallamos "eeeeee"-hangokat kiadva éneklésre buzdítja.
Gyomrának befogadó képessége gyakorlatilag végtelen, ízlelőbimbói pedig semmiféle táplálék ellen nem tiltakoznak.
Nagyon helyes, ügyes, okos kispasi! :)))
VálaszTörlésAzt hiszem, Freud most épp visszaadja a diplomáját a túlvilágon :D
VálaszTörlésA mosogatógép nálunk is nagy kedvenc. Léna minden alkalommal mászik bele, ha véletlenül nyitva felejtjük.
VálaszTörlésEgyébként pedig az én véleményem szerint minden kisgyerek olyan, mint egy kiskutya. Bár ezért sokan meg szoktak sértődni. Úgyhogy inkább úgy fogalmazok, hogy én gyerekeim olyanok, mint a kiskutyák.
Az enyémek is kutyák. Még hogy a majomtól származunk.....
Törlés