Na jó, agyilag talán, de egyébként nem.
Elmondhatom magamról, hogy nem vagyok divatos, sőt inkább konzervatív. Életvitelben, öltözködésben, beszédben. Ez néha gáz, de vállalom. Nem szeretem például azt a manapság nagyon divatos kifejezést, amit az ember a szerelmére, (élet)társára, barátjára/barátnőjére stb. használ. A hideg kiráz, mikor valaki úgy beszél a másikról, hogy "a párom". Mert párja a zokninak, cipőnek esetleg a gerlének van. Tudom, hogy az ember másik fele igenis a párja, akármilyen minőségben is tartozzanak egymáshoz, de az én fülemnek valahogy idegen ez a szó. Elnézést érte.
Sokkal inkább szeretem az egyértelmű kifejezéseket, úgy mint barátom, vőlegényem, férjem. Én nagyon büszke barátnő majd menyasszony voltam, és most nem kevésbé vagyok büszke arra, hogy feleség vagyok. Pedig már lassan 14 éve hordok (atyaég...) gyűrűt a jobb kezem gyűrűsujján, ennek ellenére boldog vagyok tőle. El kell mondjam, hogy hiszek a házasságban, az elkötelezettségben, abban a szövetségben, amit anyakönyvvezető és (jobb helyeken vagy...) lelkész/pap előtt köt az ember. Sajnos, ma már egyre kevesebben vannak így ezzel. Talán azért, amit Szendi Gábor mondott:
"A házasságkötéstől nem azért félnek az emberek, mert macerás elválni, hanem
azért, mert érzik, hogy a házasságkötés a hűség és elköteleződés szimbóluma,
aminek terhét nem mindenki tudja elviselni." Ha tudnák, miről maradnak le...
Ezen a héten van a házasság hete, bővebben itt lehet olvasni róla.
Egyszer egy barátnőm (esztétika szakos tanárnő, meg más szakos, is de ez most mindegy) próbált bevezetni engem az esztétika rejtelmeibe. Hogy van egy alkotó, gondol valamit, és a műve önálló életre kel, és a hallgatónak/nézőnek/olvasónak ... befogadónak már mást jelent. Többet, kevesebbet, mást. Mert amit neki jelent például egy szó, mást jelent a másiknak. Mert máskor, mástól, máshol tanulta, hallotta, más kontextusban, más környezetben, és ezért más a többletjelentése.
VálaszTörlésAzt hiszem, ha téged és engem veszünk, így lesz ez a "párom" szóval is. Meg a többivel, is, mint "férjem, menyasszonyom, stb."
Nálam a "férjem" az egy státusz. Olyan kb., mint "százados úr". Kifejezi, ki milyen pozícióban-viszonyban-rangban van, de semmit nem árul el a lelkek kötődéséről. Legalábbis, nekem nem. Ki tudja, talán túl sok rossz házasságból hallottam a "férjem/feleségem" kifejezést. Én is akkor használom, ha a történetben van valami "ellenvélemény", köztem és a férjem között.
A "menyasszony" vagyok - húúúúú... amíg a "férjem" nem jelent túl sok jót nekem (de rosszat sem), addig a "menyasszonyságtól" kifejezetten a hideg rázott mindig is. Azonnal azok a plázacicaszerű "hülyelibák" jutnak róla eszembe, akik úgy birtokolják a vőlegénykéjüket, mint a kistáskában hordott zsebkutyát. Amikor minden rossz szándék nélkül két értelmes szót nem tudsz váltani szerencsétlen vőlegénnyel, mert azonnal odaront a tulajdonos, és minden egyes szótagot külön hangsúlyozva a fejedre ordítja, hogy ő a MENYASSZONYA. Ezután elráncigálja kedves vőlegényét, mert jaj, már csak másfél év van az esküvőig, és még mindig nem döntötték el, milyen csillag legyen a jobb kisujján a műkörmén. (Én pedig magamban azt kérdezem, hogy "Készülsz a házasságra is, lelkem, vagy csak az esküvőre?")
Ezzel ellentétben a "párom"... Nincs benne státusz, nincs benne birtoklás, csak a letisztult lényeg: összetartozunk, ő a másik felem. Nem azért, mert már elvett, vagy mert épp rendeli az esküvői tortát, hanem mert ő az, aki nélkül én csak egy fél vagyok. (Akár egy fél zokni :) )
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy én gondolom jól, vagy bármi ilyesmi, csak hogy lám milyen érdekes, ugyanazok a szavak mennyire mást jelentenek egyikünknek, másikunknak.
Meg talán azt is, hogy ezáltal ha valaki egy olyan szót használ, amit te (vagy én) nem szeretünk, nem biztos, hogy az ő használatában nincs legalább annyi tisztelet, szeretet, összetartozás, konzervativizmus. Csak neki másik szótár van a fejében. :)
Teljesen igazad van. Sőt, ez a "másik szótár" kifejezetten találó. Bár, ettől én még sokkal szívesebben vagyok feleség, mint "pár". Számomra feleségnek lenni pont azt jelenti, mint amit valójában a "fele-ség": t.i.: a másik ember fele vagyok.
TörlésÉrdekes, ez a plázacicás-tulajdonos dolog nekem eszembe se jutott még soha. Talán, mert nálunk kezdettől fogva másképp működött, vagy mert életemben nem találkoztam ilyennel, mint amit írtál. Amennyiben ez valóság -miért is ne lenne az-, akkor elég szánalmasnak tartom. Ez a pincsim, ez az autóm, ez a vőlegényem. Ebben az összefüggésben tényleg elég gáz a menyasszonyság.
A mi esetünkben szó sem volt ilyenről, sőt. Sokan voltak, akik mikor meglátták a jegygyűrűmet, megjegyezték, hogy milyen jó nekem. És tényleg az volt, pedig nem is ismerték a vőlegényemet :-).