Továbbképzés szuperhősökből

Volt egy időszak, nagyjából Simi 3 éves koráig, amikor semmi más nem akart lenni felnőtt korában, csakis apuka, és ezt hetente 4-5 alkalommal tudtunkra is adta. Amióta óvodás lett, folyamatosan változó intenzitással szeretett volna tűzoltó, mentős és/vagy állatorvos lenni. Egy ideje viszont semmi más nem akar lenni, csakis szuperhős. Szerintem egyébként az apuka, a tűzoltó, a mentős és az állatorvos is a szuperhős kategória egy ovis számára.
Amióta Simi ennyire nagyon gyúr a szuperhősségre, egy pár igen fontos dolgot tudtam meg a szuperhősökről, amit most megosztanék, hátha van más is, akinek hasonló beállítottságú gyermeke van, már ami a pályaorientációt illeti.

Én: - Simikém, elég lesz már ennyi mese.
Ő: - De a szuperhősök is meséket néznek. De legtöbbször ijesztő filmeket.

                                                                 * * *

Én: - Mosd meg a fütyidet is!
Ő: - De a szuperhősöknek nem kell megmosniuk a fütyijüket, mert magától megmosódik. Sőt, nincs   is fütyijük.
Én: - Akkor mivel pisilnek?
Ő: - Semmivel. Nem is kell nekik soha.

                                                                  * * *

Ő: - Kérek borsot is!
Én: - De nagyon erős lesz tőle a leves.
Ő: - De a szuperhősök mindenbe tesznek borsot!

                                                                  * * *

Én: - Na jó, most már tényleg aludjál!
Ő: - De a szuperhősök soha nem alszanak!
Én: - De akkor mindig álmosak lesznek.
Ő: - De ha aludnának, akkor nem hallanák, amikor hívják őket!

Bölcselkedik

Simi csoportjába jár egy kisfiú, akinek minden szépítés mellett is inkább az "én ovimba" kellene járnia, de nem is ez a lényeg. Simi a minap megkérdezte, hogy a Gábor (nyilván nem így hívják) miért fut olyan furcsán, miért rossz, miért nem beszél rendesen, miért hord olyan vastag szemüveget? Én tudom, hogy Gábor valami 25-26 hetet töltött csak méhen belül, de ezt el kellett magyaráznom a 4,5 éves gyerekemnek.
- Tudod, a Gábor túl korán bújt ki az anyukája pocakjából, nem volt ideje annyira megnőnie odabent, hogy egyedül egyen és egyedül vegyen levegőt. Egy dobozba kellett tenni, ahol egy csövön keresztül kapta a levegőt, amit az orrába dugtak, és egy másikat a szájába, azon keresztül etették.
Tényleg megpróbáltam mindent, még demonstráltam is. Bedugtam egy macit és egy másik szőrállatot a pólóm alá, és elmondtam, hogy ekkorára kellett volna nőnie a Gábor anyukája hasának, de (és ekkor furmányosan kikaptam a macit) csak ekkorára tudott nőni, és akkor a Gábor kibújt, sokkal korábban, mint kellett volna. Túl korán, mielőtt még megnőhetett volna.
A gyerek néz rám, majd látom, ahogy felvillan a szeme, és már mondja is:
- Aha! Már értem, anya! Akkor a Gábor hajnalban született!

                                                                  *   *   *

Pihenünk, közösen, közben megy az M2, Frakk a macskák réme következik. Bemondják, hogy 6 éven aluliaknak nem ajánlott. Mire Simi:
- Anya, ugye azt, amit a mesék elején mondanak, azt nem kell komolyan venni?

Vigyáz ránk

Simikénk értő fülekkel hallgatja a tévéreklámokat:
- Anya, negyven éves kor után már futnod kell!
- Tessék???
- Igen, neked is és apának is. És Calcitriót is szedni kell, mert a csontjainkra vigyázni kell!

Ó, Istenem, bármit, csak futni ne kelljen!!!

Tök egyértelmű

Simi: - Anya, hol van a kicsi kutyám?
Én: - Melyik kicsi kutyád?
Simi: - Hát, amelyiket most keresem!

Családbővítésen töri a fejét

Simit mostanában extrém módon érdekli a születés, növekedés, öregedés, sőt,néha még az elmúlás is szóba kerül. 

Nem olyan régen keserves sírásra fakadt, mikor ráébredt, hogy belőle nem lehet anyuka, és az ő pocakjából sose fog kisbaba születni (legalábbis a tudomány mai állása szerint). Nem kis erőfeszítésembe került meggyőzni, hogy apukának lenni épp olyan jó és fontos dolog, mint anyukának lenni. 

A minap, egyik este, meseolvasás után a következő kérdéssel fordult hozzám:

- Anya, mi mikor leszünk tízen?

- Tessék???

- Hát, hogy mikor leszünk tízen? Mikor szülsz még sok kisbabát, hogy tízen legyünk?

- Én már nem szülök kisbabát. Szültem hármat, az éppen elég.

- Mert már öreg vagy?

- Igen, öreg is vagyok, meg nekünk apával elegek vagytok ti hárman.

- Jó, akkor ha már nagyon öreg leszel, jön ide egy másik anyuka, aki fiatal, és szül még sok kisbabát.

Hát erre semmit nem tudtam mondani...

Tegnap este, szintén meseolvasás után közölte, hogy neki kistestvér kell. Újra elmondtam, hogy nem fog kistestvére születni. De akkor kivel játsszon? Van két nagy testvére, velük. De velük nem lehet rendesen játszani. Ebben mondjuk teljesen igaza van, nagyon nem egy korosztály a két nagy meg a kicsi. Szóval, ő akkor is kistesót szeretne. Végső kétségbe esésemben azt mondtam, kérdezze majd meg az apját, akar-e még egy kisgyerek apukája lenni. Remélem, nem...

Ma, a déli alvásnál ezzel döbbentett meg:

- Anya, képzeld, van négy kishúgom!

- Négy??? De hát minek annyi? 

- Hát, hogy tudjak kivel játszani.

- És hogy hívják őket?

- Hunor, Koppány, Boti és..... Hogy is hívták a mesében a kisfiút?

- Ákos.

- Ja, igen, a negyedik Ákos.

Úgy érzem, itt azért még van mit tisztázni bizonyos fogalmakon. 

Nem tudom, meddig fog még kistesózni nekem, de egyre inkább kezdek kifogyni az érvekből, csak ismétlem magam. Nem, nem fogok 40 évesen gyereket szülni. Nem, mintha bajom lenne azzal, ha valaki ilyen idősen szül, de én nem érzek elég kraftot magamban ahhoz, újra nekikezdjek a dolognak. Bár, ha van valakinek egy 3 év körüli létszámon felüli gyereke, és ideteszi az ajtónk elé, szerintem megtartjuk ;-).

Kamuduma

Ebédnél arra lettem figyelmes, hogy a fiúk egymást túllicitálva mesélnek velük megtörtént "rettenetes" eseteket. Csak az utolsót kaptam el, miszerint Mátéval (húgom nagyobbik fia) olyan botrányos dolog történt az iskolában, hogy vagy fél óráig (!) kellett várakozni a tanterem előtt, mert a takarító néni elhagyta (?) a terem kulcsát. A történet valódiságát Bálint (az öccse, még ovis) is megerősítette, állítólag ő is jelen volt az eseménynél, bár nem tudom, ez hogy történhetett. 

Ezt a hihetetlen dolgot überelte Simi a következő rövid, ám annál döbbenetesebb sztorival:

- És egyszer régebben az Eszti mamának felrobbant a háza!

Amúgy nem robbant fel.

Mit tudhat, amit én nem?

Délelőtt rizsfőzés közben, egyik kezemben fakanállal, másikban egy vizsgatétellel, hangosan beszélve talált rám Simi a konyhában. Meg is lepődött rendesen.

Simi: Anya, mit beszélsz?

Én: Tanulok.

Simi: Imádkozol?

Én: Nem, csak mondogatom, ami erre a papírra van írva.

Simi: Inkább imádkozzál!

??? Ekkora bajban lennék, hogy tanulni teljesen felesleges???

A feledés homálya

az, amibe merülnek a jobbnál jobb "gyerekszájak".

Sajnálom nagyon, pedig itt a lehetőség, hogy megörökítsem most, hogy Simi már tényleg jól beszél, és csak mondja, mondja és mondja. Úgyhogy most le is írom azt a kettőt, ami hirtelen eszembe jut a múlt hétről. A többi, azt hiszem, végleg odavan. Okuljatok, és írjátok, évek múlva remek olvasmány lesz a család számára!

Nem itthon mentem pisilni Simivel, kétes tisztaságú volt  mellékhelyiség, így aztán állva pisiltettem (én egyébként sem ülök le, de ő bilizni szokott), ráállt a lábamra, hogy felérje a WC kagylót. Már végzett (én legalábbis azt hittem), eltenni készültem a szerszámot, mikor újra elkezdett csöpögni a pisi -a kezemre, természetesen. 

Én: -Simikém, ha már befejezted, akkor miért csöpögteted újra a pisit?

Simi: - Anya, minden emberből csöpög a pisi, ha pisil!

* * *

Úton hazafelé, hideg van nagyon. Hallom, hogy liheg a babakocsiban, mondom, ennek utána járok íziben:
Én: -Kisfiam, valami baj van, hogy így lihegsz? Vagy csak nézed a leheletedet?
Simi: - Nem, anya, csak füstölök.

Kis zavar a modusok háza táján, de nem baj, ő is kicsi

Simikém megtalálja a mérőszalagot a padlón (khm, hát, nem ott a helye, ez igaz), azon melegében használatba is veszi. Illegeti maga mellett, és közvetít:

- Anya, megmérem, hány óra vagyok!

Mikor ezzel végez (amúgy öt lett az eredmény), gyorsan kapja magát, átrobog a fürdőszobába, ahol rááll a mérlegre:

-Anya, megmértem magam, öt centi vagyok!

Legalább az öt biztos :-D.

A test és a lélek mibenléte

Ezeket fedezi fel mostanában Simi. Legalábbis erről számol be szinte napi rendszerességgel a férjem anyukája, aki rengeteget vigyáz rá, mivel mégsem indult el a bölcsi szeptember elsején (erről még fogok írni), viszont nekem dolgoznom kell.

Simikénk még nincs tisztában a test szakítószilárdságával, ezért eshet meg, hogy gyakorta figyelmezteti a mamát, vigyázzon mindkettejük testi épségére, mert az veszélyben van.

Anyósom ízületi bántalmaktól szenved, mint sok 70-en felüli nő, ezért napi rendszerességgel végzi az orvos által előírt testgyakorlást. Éppen fejkörzéseket csinált, mikor Simi felhívta a figyelmét arra, hogy a gyakorlat rizikós:

- Mama, ezt ne csináld, mert leesik a fejed!

* * *

A gyorsabb és esztétikusabb kivitelezés érdekében általában anyósom öltözteti Simit az udvari játék előtt, nem apósom. Egy ilyen alkalommal, mikor már hűvösebb volt, és nem a könnyen feladható szandált kellett felapplikálni a gyerek lábára, hanem a zárt cipőt, kicsit erőteljesebben kellett a lábát belenyomni a lábbelibe. Naná, hogy megérezte a mozdulat erejét a gyerek, amit így kommentált:

- Mama, ne ilyen erősen, mert eltöröd a lábamat!

* * *

És hát a lélek, ugye. Simikém mostanában szinte mindig boldog, és ennek hangot is ad. Altatáskor rendszeresen közli, miközben belebújtatja az arcát a tenyerembe, hogy "Anya, nagyon boldog vagyok!", ami valljuk be, nagy megkönnyebbülés az anyai szívnek. Mármint, hogy boldog lelkiállapotban tér nyugovóra csepp gyermeke.

De nem csak este boldog. Ma reggel játék közben közölte velem, hogy

- Anya, boldogan veszem ki ezt a kukás autót a dobozból!

Fő a kényelem

Simikét tanítgatom a szobatisztaság elméleti hátterére:
-Csak a bilibe, a wc-be és a pelusba szabad pisilni, a kisgatyába nem.
-Pelusba szabad? (Simiül: pejukba kabad?)
-Igen.
-Kérek inkább pelust! (Pontosan így hangzott: kéjek inkább pejukot!)

Férfi módra

- Simikém, szólj már Noéminek, hogy jöhet a számítógéphez, mert anya végzett!

Hallom, ahogy csörtet fel a lépcsőn, majd a lépcsőfordulóban megállva felkiabál a nővérének:

- Nonó! Géphő!
Nem is tudom, miért gondoltam, hogy szó szerint át fogja adni az üzenetet. Ez a gyerek igazi férfi: lényeglátó és csak annyit beszél, amennyit feltétlenül muszáj.