Minden tavasszal ez van

Reggel azt hiszem, elaludtam, lever a víz (amúgy a minap tényleg elaludtam), aztán megnyugszom, hogy mégsem, csak korábban kel a nap, mert itt a tavasz.

Este meg nyugodtan csinálok bármit (például blogbejegyzést írok majdnem fél 6-kor), mert még világos van, ergo sok idő van még a vacsora-fürdetés-fektetés Bermuda-háromszögig, aztán ránézek az órára, és kiderül, hogy már rég neki kellett volna látni. Csak később nyugszik a nap, mert itt a tavasz.

Igyekszem belejönni.

Aludni fogok?

Remélem. Meguntam ugyanis, hogy nem vagyok önmagam. Ordítozok, ideges vagyok, és még postás is képes felbosszantani.

Ezért aztán elérkezettnek láttam az időt, hogy személyesen is megtapasztaljam a levendula alvásra gyakorolt jótékony hatását. Azt azért gondolhatjátok az eddig elsírt panaszaim alapján, hogy nem magamat akartam elkábítani álomra bírni levendulával, mert én aztán mindenféle természetes vagy mesterséges altató nélkül is úgy tudnék aludni, mint akit agyonvertek. Ha hagynának. Na, szó ami szó, sok helyen olvastam arról, hogy a levendula mennyire jól megnyugtatja az idegrendszert (erre mondjuk pont szükségem lenne), és ettől aztán mennyire jól fog aludni a levendulát szagolgató egyed. 

Még tavasszal el is határoztam, hogy belefogok a levendula nagyüzemi termesztésébe, aludjon csak a család jó mélyen, nem árthat az senkinek. Erről a férjem nem tudott, mégis beállított egyik nap két csomag levendulamaggal. Én el is vetettem mind a két csomaggal, és ki is kelt a magokból összesen négy(!) darab növény. Ezek közül egy hozott virágot, a többi még kicsi, úgyhogy az álmaimban szereplő levendulacsokor terve, aminek szagoltatásával Simit akartam alvásra kényszeríteni, megsemmisült.

De nem adtam fel. Egész véletlenül akadtam rá erre a csodára , amit tegnap meg is rendeltem (valami akció volt), mára megérkezett, és Simikém már bedörzsölt halántékkal húzza a lóbőrt. Hát, kíváncsi leszek... Majd jövök holnap beszámolni.

Nyaralni voltunk

Miután nem kaptam hiányoló e-mailek tömkelegét, így gondolom, sejtettétek, hogy nyaralni ment a família. Vagy emigráltunk. Vagy kihaltunk.

Folyó hó hatodik napján családilag elvonultunk Balatonboglárra, ahol egy egész hetet töltöttünk a húgom és családja, valamint anyukám és a sógorom anyukája társaságában. Egy komplett házat béreltünk, amit tavaly teszteltünk, és miután bevált, idén is kivettük. Most is bevált.

Jó sokan voltunk, és valóban csak annyira mentünk egymás idegeire, amennyire ennyi embernek feltétlenül muszáj. A legtöbb problémát az alvási szokások különbözősége okozta. Volt, aki pl. kizárólag a tévé előtt fekve volt hajlandó elaludni, többszöri "Nézem, nézem!" kiszólással szakítva meg hortyogását, ami nem növelte az aktuálisan nézett tévéműsor élvezeti értékét. Más kukuló napkor ébredt, felzavarva ezzel egyéb, aludni kívánó embertársát, bár, ez az embertárs (én) megpróbálta addig lekötni a renitens egyén figyelmét, amíg megfelelő mennyiségű motoszkálást nem hallott odakintről, meggyőződve ezáltal arról, hogy rajtuk kívül még minimum 2 személy ébren van a házban. Előfordult olyan eset, mikor a megfáradt testű személyt a nappali szőnyegén nyomta el az álom, mást viszont nem zavart a reggeli zűrzavar, 9-ig simán aludt.

Az idő remek volt, lehetett fürdeni a tóban, napozni a füvön, sétálni a városban, bobozni a bobpályán, játszani a játszótéren, főzni a konyhában, vásárolni a Tescóban és még sorolhatnám. Én ezek közül a "főzni a konyhában" és a "játszani a játszótéren" opciókat kihagytam, a többi megvolt.

Külön jó hír, hogy senki nem törte el semmilyen alkatrészét, nem kapott napszúrást,  nem evett vagy ivott ártalmas mennyiséget semmiből, nem került idegosztályra.

Abszolút önmegtartóztató módon nem vásároltam össze semmi hülyeséget a gyerekeknek. Kivéve Noéminek egy bokaláncot, amit el is hagyott, meg a férjemnek egy nevével ellátott hűtőmágnest. Ja, meg magamnak egy egy felsőt, amit a tesóm unszolására vettem meg, és kizárólag azért, mert 290 Ft-ba került. És Noémi kapott egy új bikinit is. Meg egy körömlakkot is vettem magamnak. De mást tényleg nem. Ádám nem kapott fakardot, mert a másik két fiú is akart volna, és akkor tuti, hogy valakit elvisz a mentő: egy gyereket 8 napon túl gyógyuló sérüléssel vagy egy szülőt idegösszeomlással. Amúgy azóta van kardja a gyereknek, a férjem és apósom még a hazajövetel napján csinált neki egyet, szinte pont olyat, amit amilyet árultak. Nem is tudtam, hogy a férjemnek ilyen rejtett tartalékai vannak...

 Az idén is itt ünnepeltük a házassági évfordulónkat (14.), amit egésznapos kimenővel tettünk emlékezetessé: temetésre mentünk az ország másik végébe...

Ettől függetlenül jól szórakoztunk, emlékül csináltunk vagy 300 fényképet, melyek közül most megosztok párat, mert amúgy olyan kevés képet töltök fel a családról.

Tessék...

Ez a Balaton a kilátóból fényképezve

Mi, családilag

Tesómék, szintén családilag

Anyukám

Volt kőkemény strandfoci

Meg vízicsata és csúszdázás óránként "ezeöccáé"

Csónaktúra csak férfiaknak

"Bob herceg"

Gyermekbántalmazás

Szülőbántalmazás

Simi cumizni tanul

Simi fára mászott

Ez csak a szempillák miatt

Ez azért, mert cuki

Ádám

Ez is szempillás

Szerénke

Noémi by night

Erősen sérv-gyanús mozdulat

Mindjárt 35 lesz...

Csőrike fagyizik

Mintamókus

Kár, hogy vége...

Katasztrófaturista

Mondjuk, nem egészen, de ma kimentünk reggel Simivel bevásárlás előtt a gátra (itt van tőlünk 300 méterre az utcánk végében), megnézni, hogy áll az árvíz. Két napja apad, ehhez képest még mindig majdnem a gát feléig ér a víz. Hihetetlen, még életemben nem láttam ilyet. A töltés egyik felén tenger, a másikon meg ott állnak a házak, gyakorlatilag a gát tövében. Kár, hogy nem tudtam jól fényképezni (Simi a kezemben volt, állandóan a fényképezőgéphez kotorászott), de így is látszik a lényeg.

Lábam alatt a gát, alatta fél méterrel a víz, a Duna eredeti medre úgy 500 méterre található

Ezen a képen egyáltalán nem látszik, de egy hatalmas emelkedőn állok (ti. a gáton), amiről télen remek lehetőség adódik a szánkózásra. Most olyan, mintha a mocsár lenne, pedig a vízszint alatt még van vagy 2 méternyi víz. 

Itt télen szánkózni szoktunk