Helyreigazítás

Az előző bejegyzésemet törölni akartam. Aztán úgy döntöttem, hogy inkább mégsem, hanem egy következő posztban megmosom a saját fejem, nyilvánosan.

Bocsánatot kérek, hogy kiakadtam, ahelyett, hogy hálás lennék. A gondviselő Istennek, Akiben feltétel nélkül hiszek, azért, mert... 

- volt pénzünk kifizetni a cirkó javítását -a továbbiakat majd Ő elintézi

- nincs kifizetetlen számlánk, ezért tudunk fűteni

- van házunk, amiben meleg van, sőt, a baj éppen a túl meleg volt.

Csak kis élménybeszámoló a mai fűtésszerelésről, a teljesség kedvéért.

Szerelő bácsi (van vagy huszonvalahány éves) megérkezett, megállapította, hogy valóban az F6 tényállása forog fenn. Véleménye szerint panelhiba lesz, ami eléggé zsebbenyúlós akció, úgyhogy nézzünk át minden más lehetőséget, talán szerencsénk lesz. Előlap szokás szerint leszerel, a tegnapi kütyü kiszerel, egy másik vadi új beszerel, hátha... ez csak egy 500-asba került volna cakkumpakk. De nem, még mindig F6. Jó, akkor nézzük, talán csak kontakthibás valahol. Minden érintkezőt, kisbigyókát megtekergetett, rászorított, de ez sem segített, F6 továbbra is. Hát, akkor viszont marad a panelhiba. Be is hozott egy új panelt, kicserélte, és akármit is csináltam, F6 nem jelentkezett. Itt rákérdeztem, hogy mégis nagyjából mire számítsak, már, ami az árat illeti. Mikor megmondta az összeget, a térdem megrogyott és majdnem ájultan estem össze, de csak annyit mondtam, hogy erről egyedül nem dönthetek. Majd a férjem eldönti, hogy most kifizetünk egy csomó pénzt, vagy élünk még trópusi hőségben F6-tal pár hétig, aztán fizetünk egy vagon pénzt a gázra, és az újabb kiszállásra és munkadíjra még többet, mint a mostani 45.000 Ft. Telefonáltam, és miután felvázoltam a lehetőségeket, a családfenntartó úgy döntött, hogy akár a küszöb vacsoraként való elfogyasztásának lehetősége mellett is az F6 azonnali, igen jutányos áron történő megszüntetését kéri. Megtörtént. Aztán kiderült, hogy a fűtésszerelőnek nagyon rossz a szeme. Valahogy szóba került, hogy van egy pianínónk, amit a gyerek zenei kiművelése céljából vásároltunk. Számára ekkor derült ki, hogy az állandóan az ölemben tartózkodó csecsemő mellett van még másik -nem is egy, hanem rögtön kettő- nagyobb gyerekünk, akik közül az egyik akkora, hogy már zongorázni tanul (ergo lehet vagy 7-8 éves). Nahát, ki se nézte belőlem, hogy már ekkora gyerekem van (mondom én, hogy rossz a szeme)! Aztán, mikor felvilágosítottam, hogy a zongorista gyerekem már hetedikes, az álla rögtön a padlóra került, és akkora szemeket meresztett, mint egy bikabornyú, és láttam, ahogy a fejében a következő kérdések sorakoznak fel: Uramisten, ez hány éves? Hány évesen szülte azt a hetedikest? Hah, nyilván leányanya volt, és csak könyörületből vette el a jóképű fiatalember. Nem kellett volna-e inkább kezicsókolomot köszönni neki ahelyett, hogy élből letegeztem? (Megjegyzem, de, kellett volna, vagy ha azt nem is, azért minimum egy jónapotot elvártam volna, mivel vagy egy tízessel tuti fiatalabb a srác, mint én...) Persze, több oka is lehetett a fenti gondolatmenetnek:

a) megérett a szemüvegcsere a fiatalembernél

b) gőze sincs, hogy néznek ki a mai harmincasok, mert én vagyok az első, akit közelről látott

c) kedveskedni akart nekem, ha már kifizettetett velem egy zsák pénzt

d) valóban nagyon fiatalosan nézek ki, dacára a macinacinak és az idétlen copfnak.

Miután elköszöntünk, megjegyeztem, hogy ha véletlen felénk vezetne az útja az elkövetkezendő néhány hónapban, könyörögve kérem, hogy semmi esetre se álljon meg és jöjjön be, mert ha ő ide beteszi a lábát, akkor az nekünk nagyon sokba kerül. Megígérte, hogy nem jön, max. majd dudál, ha erre jár. Remélem, azért nem fog felszámítani semmit.

F6 2.0

Diagnózis: panelhiba. Jó hír: műthető. Rossz hír: nincs rá TB támogatás. Jelentem, a műtét sikeres volt, a páciens újra egészséges. 45.500 Ft-ba került. Plusz még a tegnapi 9.000.

Nektek is boldog karácsonyt...

F6

Nem sakklépés és nem a billentyűzet felső sorában elhelyezkedő nyomógomb. Az F6 a gutaütés szinonimája, legalábbis az én olvasatomban. Több fronton is támad minket az F6, ami miatt feltétlen azonnal ölő agyvérzést kellene szenvednünk, de eleddig sikeresen visszavertük az F6 alattomos támadásait.

Történt ugyanis, hogy a hétvégén a cirkónk kijelzőjén szigorú piros villódzás mellett az F6 hibakód jelent meg. A család esze (nem én) rövid idő alatt kiguglizta, mi is lehet a probléma, és kiderült, hogy házilag nem orvosolható -azaz nem volt ilyesmi utasítás, hogy "Nyomja meg ezt a gombot jó erősen, tekerje azt a tekerentyűt arra, helyezze ezt a vezetéket emerre, vagy rúgja jól oldalba a készüléket a hiba elhárítása céljából.". Vagyis mindenképpen hozzáértő szakember bevonása javasolt a probléma orvoslásához.

Na, de miért is okoz gutaütést az F6 szegény, nyomorult földi halandónak? Több okból kifolyólag is. Mert ilyen alattomos ez az F6, hogyha az egyik dolog miatt nem sikerül elhalálozni, akkor ott van még néhány másik, ami miatt szintén kerülhet az ember olyan idegállapotba, ami a szélütés elkerülhetetlen voltát vetíti előre. 

Először is, maga a probléma, ugyebár. Ugyanis az F6 miatt kb. 25 °C van a házban éjjel-nappal, amiben mi szó szerint megdöglünk. Noha nem vagyunk eszkimók, de ez egy picit soknak tűnik, főleg éjjelre. Mert az F6 miatt úgy érzékeli a cirkó, hogy veszélyesen lehűlt a levegő a házban, és azonnali jelleggel fagyvédelemre kapcsol, vagyis fűt ezerrel. Akkor is, ha a fűtés funkció nincs is bekapcsolva (kipróbáltuk), csak a melegvíz készítés. Annyira jó, hogy ezek a modern, intelligens (és marha drága) készülékek önállóan döntetnek. Már csak az kell, hogy az elmés cirkó egyszer csak gondol egyet, lecsavarozza magát a falról és jól fellázad, mint valami ZS kategóriás sci-fiben a robotok. Szerintem közel járunk ehhez.

Másodszor, mert hozzávetőlegesen az éves gázfogyasztásunk mintegy felét sikerült elfűtenünk az elmúlt néhány napban. Kész szerencse, hogy hétfőn volt az éves gázóra leolvasás nálunk, és nem csapják még ezt az egy hét alatt elhasznált megközelítően 400 köbméter gázt is hozzá a számlához.

Harmadszor, mert nincs ingyen a javítás. Tegnap kis híján 9.000 jó magyar forintot kért a szerelő azért, hogy megküzdött F6-tal, majd egy pici alkatrész cseréjével le is győzte. 

Negyedszer -és talán ez a legerősebb indok egy jópofa idegösszeomlásra-, mert F6 haló poraiból újraéledt úgy nagyjából 10 perccel a szerelő távozása után. Mondjuk, azért valahol sejtettem, hogy nem lesz egyszerű megszabadulni F6-tól. Már csak azért is, mert mikor 2 hónapja kihívtuk a szervizt, mert hangos volt a készülék, és mellesleg úgyis itt volt az ideje az éves "felülvizsgálatnak", megszüntették a hangzavart, de az pár nap után újra felütötte a fejét. Így szerelő bácsi újra ki, cirkó széteszed, probléma megold. Szerencsére garanciában, és tényleg megcsinálta. Mindenesetre ez nem volt jó előjel a mostani komplikáció szempontjából. Balsejtelmeim csak fokozódtak, mikor a beteg cirkó megtekintése után, de még a diagnózis felállítása előtt közölte, hogy akkor ő most kimenne az autóhoz egy hibakód táblázatért, mert az F6 olyan ritka kórkép a kazánoknál, hogy szinte csak tankönyvben fordul elő, és meg kell néznie, hogy akkor most hogy is van ez. Kiment, majd a kapunk előtt parkoló autójából vissza is tért cirka 10 perc múlva. Itt jegyezném meg, hogy nem egy vidéki udvarházban lakunk, ahol a kaputól a ház bejáratáig egy több száz méteres, platánokkal övezett út vezet. Nálunk a kapuból egy jól irányzott ugrással akár bent is teremhet az ember a házban, feltéve, hogy tud úgy ugrani, hogy egy pici kanyart írjon le az ugrás íve.

Na, de visszatért a szerelő egy eléggé gyűrött kis táblázattal a kezében (nyilván azután, hogy suttyomban elolvasta a "Gázkészülékek javítása" c. tankönyv ide vágó fejezetét), és el is mondta, hogy mi a baj. (Férj megjegyezte, hogy ő tudta, mert az interneten pontosan ugyanezt olvasta. Hát, ja, csak éppen alkatrész és megfelelő szaktudás hiányában megjavítani nem tudta a pácienst. Az azért érdekes, hogy mi kifejezetten SZAKszervizzel javíttatunk, vagyis állítólag olyan szerelő jön, aki az adott típus SZAKértője kellene, hogy legyen.) No, de a szaki visszajött, és akkor előlap leszerel, pici kütyü kiszerel, másik -feltehetően új és jó- pici kütyü beszerel, előlap visszaszerel és már kész is. A szintidő a legrosszabb indulattal mérve sem volt több 2,5 percnél. Ezért (meg a kocsiban töltött 10 percért) fizettünk majdnem 9.000 Ft-ot. Megjegyezném, hogy a szerelő közölte, hogy nekünk a legeslegolcsóbb munkadíjat számolta (2.500,-). Nem tudom, hogy miért. Talán, mert már visszajáró vendég nálunk, és az elmúlt alkalmak alatt szinte baráti viszonyba kerültünk, vagy számos gyermekünkre volt tekintettel, esetleg a karácsony közeledtével nem akart nekünk még nagyobb kiadásokat okozni, vagy egyszerűen csak egy 2,5 perces kütyücseréért nem volt képe többet kérni.

Majd megkérdezem tőle este, mikor visszajön újra megküzdeni F6-tal. Remélem, a vesztes csata után felkészült, és hoz lézerkardot, vállról indítható rakétát vagy bármiféle más célszerszámot, amivel F6-ot  végre száműzi az életünkből, mielőtt komolyan megütne a guta. Mert én amolyan idegeskedő típus vagyok...

Írok ám...

Csak éppen nem blogot, hanem mindenféle házi dolgozatot. De tegnap leadtam az utolsót is, úgyhogy újra blogírásra fordíthatom minden fennmaradó szótolulásomat. Időm is lesz, rengeteg. Persze, csak akkor, ha az előttem álló 3 vizsgára (ebből az első most 22-én lesz) nem tanulok. Ó, nem is kell, hát csak család- és közalkalmazotti jog lesz, mit nekem 20 oldalnyi törvény bemagolása. Kismiska az egész, annyira topon vagyok a gárgyult kismamaagyammal, hogy csak na... És tudok úgy is időt teremteni a blogírásra, hogy nem készülök semmit sem a karácsonyra, úgy mint takarítás, mézeskalács (és egyéb sütemény) sütése, és ne feledkezzünk meg a vasalásról sem, mert szent elhatározásom, hogy 24-ére eltűnik az összes vasalni való, ha addig élek is. Az ugyan lehet, hogy a család addig nem eszik csak vajas kenyeret, és nem mosok egyáltalán, nehogy újabb kupac ruha keletkezzen, valamint az alvást is leredukálom. Na, ezt mondjuk nem lesz nehéz, mert Simi jó partner abban, hogy edzésben legyek kialvatlanságból. A mostani állás szerint újra szintidőn belül vagyok a "nemalvás-olimpián", éjjel százszor kelünk (nyilván a foga...), van, hogy 15 percnél hosszabbat nem is alszik egyszerre. Én meg még annyit se. Ha mélyebben belegondolok, nem is érdemes arra néhány percre lefeküdni, mikor akár testet-lelket felüdítő vasalással is tölthetem a rendelkezésemre álló időt. 

Naszóval, csak annyit írnék, hogy amit történés van, és a csillagok kedvező együttállása miatt időm is engedi, jövök, és hozom a híreket.

Hát, ez meg mi????

Kiáltottam fel imígyen, mikor tegnap este fürdetés közben belepislantottam Simi szájába. Történt ugyanis, hogy a Mikulás egy fogat csempészett a baba szájába. Most jogosan teszik fel néhányan a kérdést (már, ha vannak annyian a blog olvasói összesen, hogy azt néhánynak lehessen nevezni), nem tűnt fel nekem egyáltalán, hogy a gyerek fogat növeszt? Hát, kérem alássan, nem. Tegnapelőtt ugyan láttam, hogy alul mintha készülődnének a fogacskák kifelé, de nem tulajdonítottam ennek túl nagy jelentőséget, hiszen hónapok óta vadászom napról napra a fognövesztés jeleit, mindhiába.

Bár, így utólag visszagondolva, sejthettem volna, hogy közelg ama nagy esemény. Mert az utóbbi 2-3 héten kicsit megváltozott Simi, mindenhogyan.

A legmeglepőbb az volt, hogy az egyhónapos kora óta folyamatosan literszámra ömlő nyála (nyilván a foga...) hirtelen eltűnt. Sehol egy csepp sem, érdekes. Aztán az éjszakánkénti számtalan ébredés (nyilván a foga...) lecsökkent 3-ra (olykor-olykor 4 is előfordult). Az ébredést megelőző velőtrázó visítások (nyilván a foga...) is nyafogássá szelídültek, érdekes. A rettenetes mennyiségű kaki (nyilván a foga...) napi 2-re fogyatkozott. Ennek, mondjuk örültem. Nem volt láza, nem piros a feneke és nem nyűgös állandóan. Sőt, kifejezetten vidám és kiegyensúlyozott. És az ínye se volt fehér és kemény egyáltalán, ezt gyakorlatilag naponta ellenőriztem. A tünetek teljes hiánya mellett a gyerek mégis fogat növesztett. 

Olyannyira furán viselkedett a gyerkőc, hogy "Mikulás éjszakáján" mindösszesen egyetlen alkalommal ébredt, hajnali 3-kor, még a menetrend szerű, az elalvást követő 45. percben bekövetkező "0. ébredést" sem követte el.

Nem tudom, hogy esik-e szó a babagondozási könyvekben "atípusos fognövesztésről", de Simon estében nyilvánvalóan erről lehet szó. Hiszen a szükséges minimum szimptómát se produkálta, hacsak az nem tekinthető jelnek, hogy a várható dolgoknak totálisan az ellenkezőjét vonultatta fel. 

Ezért is lepődtem meg annyira, hogy hatalmas csatakiáltással vonultam ki tegnap este a fürdőszobából, hogyaszongya:

-A Siminek foga van!!!!

Mire a család egy emberként rohant a fürdőbe csodát látni, sőt a família egyik férfi tagja (nem emlékszem, melyik) elképedésében fel is kurjantott, hogy:

-Hol?

Nem tudom igazából, hogy erre mit kellett volna felelnem. Úgy mégis, hol nőhet egy gyereknek foga? A hóna alatt, mondjuk?

És íme a bizonyíték. A minőség borzasztó, de nem tudtam a készleten lévő két darab kezemmel lefogni a gyerek fejét, kinyitni a száját és még fotózni is.

Elfáradt

Érdemes megnézni, hogy van-e valami a tisztára suvickolt cipőben, mert a Mikulás aaaannyit dolgozott, hogy el is szunnyadt a jól végzett munka után.

Hozzátáplálkozunk

Nagyon kíváncsi voltam, hogy egy mindent, azonnali jelleggel ipari mennyiségben elpusztító (Noémi), és egy semmit, soha meg nem evő (Ádám) után Simi vajon hogy fog megbirkózni a hozzátáplálás traumájával. Hát, kérem szépen, kissé nehézkesen döcögünk előre, de az első néhány napra jellemző "adag" (= 3-4 db gyümölcsmolekula) mára már alkalmanként akár 5-6 kiskanálnyi mennyiséget is kitesz! Úgyhogy megállapítom, hogy Simon ebben is pont a két nagyobb által behatárolt szélsőérték közötti intervallumon belül "szóródik". Már, amennyire egy baba szóródni tud.

Először szigorúan szoptatás után próbálkoztam, azaz, abban a percen, ahogy lekerült rólam a gyerek, az előre odakészített abrakot próbáltam a szájába helyezni. Na, ez volt az, mikor csak molekulányi mennyiséget fogadott el. Teljesen érthető módon, hiszen ki akar enni, mikor dugig van a bendője? Ezek után gondoltam egyet, és szopi után kezdtem csak neki az elfogyasztani való dolog elkészítésének,  így akár 15 perc is eltelhetett a két etetés között. Le is csúszott 2 kanállal! Juhé! Hiába próbáltam az időt növelni a szoptatás és a kanalas eleség bevitele között, csak nem haladtunk egyről a kettőre. Vagyis kettőről háromra. Pedig már jó egy hete tartott ekkor a folyamat. És titokban nagyon irigykedtem a fórumos korosztályos babákra, akik többsége pár nap alatt eljutott a 100-150 grammnyi eledel elfogyasztásáig. Amúgy nem is tudtam, hogy az elfogyasztott mennyiséget mérni kell(ene). A nagyoknál sose mértem (nem is volt mivel), és senki nem követelt rajtam számadatokat a hozzátáplálást illetően. Na, majd most!

Be kell valljam, nagy buzgalommal olvastam bölcs (és az enyémeknél fiatalabb gyerekekkel rendelkező, ergo hozzátáplálásilag "trendibb") anyukák ötleteit a témával kapcsolatban. Be is szereztem a babás fórumon mannaként számon tartott laktóz, glutén és mindenféle mentes port, amit be is vetettem Siminél. Ám hiába kevertem a szentjánoskenyérből készült  port az almába, nem lett nagyobb sikere mint a sima almának, de azért 5-6 kanállal lecsusszant.

Ma csaltam, méghozzá nagyot. Megcsináltam a mannamaszlagot jó sűrűre, megkóstoltattam a gyerekkel, és minden fintorgás, borzongás és vonyítás nélkül lenyelte az ebugatta! Na, ekkor hozzákevertem vagy 2 evőkanálnyi almapürét (előrelátóan mércés pohárban csináltam, hogy tudjam, mennyit eszik, végül 140 ml lett a kész trutymó), és az első 2 kanálnyit követő fintorgás eltűnt, az egész adag cuccal együtt, amit a végén pár percig tartó szopival ünnepelt meg Simi. Ebből a koktélból szerintem nagyobb mennyiség is lement volna, de egyelőre elég ennyi. Holnap is próbálkozom, kicsit több gyümölccsel, hátha. 

Aztán lassan jön a glutén, mert pikk-pakk 7 hónapos lesz a királyfi, és addig MINDENKÉPPEN (így, csupa nagybetűvel) be kell vezetni, mert ha nem, akkor rengeteg táplálék- és mindenféle egyéb allergia veszélye fog lesben állni, és arra várni, hogy lecsaphasson Simonra. Érdekes, 10 év alatt nyilván "mutálódtak az allergiák", mert akkoriban meg egy éves kor alatt SEMMIKÉPPEN (így, szintén csupa nagybetűvel) nem lehetett glutént adni a gyereknek. Az ok a fentivel megegyező volt. Tehát sűrítettem krumplival és rizsliszttel, nem adtam kiflicsücsköt a 10 hónaposnak rágcsálás céljából, kizárólag bulátát (addig azt sem tudtam, hogy ilyesmi létezik), és aki kínálni merte keksszel a 11 hónapos, önállóan járó, és minimum másfél évesnek kinéző gyerekemet, attól megkérdeztem, ugyan tudja-e, hogy éppen most akarja kinyitni a kaput zsenge gyermekem szervezetén a csúnyaronda allergiák előtt? Bizony, a kőkorszakban ez volt, ám én konformista hajlamaimnak engedve behódoltam a legújabb kutatásoknak, és pár nap múlva bele is kerül a már 2-3 hete a polcon figyelő gabonapehely valamelyik pempőbe.