A macska rúgja meg!

Nem nyivákolni akarok már megint a kiscicák miatt, de az lesz. Az a helyzet ugyanis, hogy van most 5 darab 6 hetes kiscicánk, és mindegyiknek van gazdája! Ennek egy részről nagyon-nagyon örülök, másrészről pedig naponta rettegek, hogy most, hogy összevissza mászkálnak, nem lesz-e valami bajuk. Elviszi őket valaki, ha odamennek a kerítéshez, rájuk megy a férjem az autóval, mit tudom én, mi történik velük. Még 2 hetet kell épségben eltölteniük nálunk, és mehetnek az új gazdáikhoz, csak bírják ki!!!

A másik nehézség, hogy a leendő gazdik fotókat követelnek a jövőbeni házi kedvencekről. Azokról, akik egy tizedmásodpercig nincsenek egy helyben, rohannak, birkóznak. Ráadásul tiszta mocsok a képük, mert most kezdtek el enni, de még nem tudnak, így állandóan belefejelnek a kajába. Én, aki amúgy is kritikán aluli módon kezelem a fényképezőgépet, nem valami nagy sikerrel teszek eleget a felkérésnek. Ilyen képek születtek.

Nem néz oda, és homályos

Itt a feneke...

... itt meg az eleje

Pedig az előbb még volt itt cica

cica volt, hol nem volt...

A szakértő szemek megállapíthatják, hogy mindketten kandúrok

Ő is kandúr, csak ebből a szögből nem látszik

Megint nem néz ide

Ezt a képet nem tudom értelmezni

És akkor jöjjön pár cuki kép. Ezek vállalhatóak, bár nem a legjobbak, de hát ez van, nem tudok fotózni, na.

Tök egyértelmű

Simi: - Anya, hol van a kicsi kutyám?
Én: - Melyik kicsi kutyád?
Simi: - Hát, amelyiket most keresem!

Párbeszéd

Családilag nem igazán komoly ünnep a névnap, de tessék-lássék módon azért megünnepeljük (azért a gyerekekét picit komolyabban vesszük). A férjem sört/bort/csokit/ilyesmit szokott kapni én meg virágot vagy csokit. Most, tekintettel a fogyókúrámra virágot hozott és valami gyümölcsszeletet aszalt gyümölcsből.Olyan figyelmes!
 Ehhez hozzá tartozik ez, ami történt vala tegnap:

Ő: - Mi ez a Raffaello az asztalon?
Én: - Az enyém.
Ő: - Honnan van?
Én: - Anyukádéktól kaptam.
Ő: - Miért?
Én: - Névnapomra.
Ő: - Ó, tényleg, tegnap volt a névnapod!
Én: - Nem, holnap lesz.
Ő: - Nem 16-án van?
Én: - Nem, 18-án.
Ő: - Hú, szerencse, pont a héten gondoltam rá, hogy tizenvalahanyadikán lesz a névnapod és el ne felejtsem.

Mindezt 21 együtt töltött év után :D! Én úgy röhögtem, komolyan, minden neheztelés nélkül, hogy csak na, és még mindig vigyorgok, ha eszembe jut :).

Tudathasadás

Jaj, mostanában annyi negatívumot hallok pedagógiai intézményekről, pedagógusokról, és tudom, hogy a szülőknek igazuk van, magam is felháborodom olykor-olykor, pedig ismerem az érem másik oldalát is. És mikor rosszat hallok/mondok/gondolok pedagógusokról/óvodákról/iskolákról felsejlik bennem, hogy rólam vajon mit gondolnak/mondanak/írnak a blogjukba (már ha tesznek ilyet) a szülők? És ha nem panaszkodnak nekem, az vajon jelentheti-e azt, hogy elégedettek a munkámmal/intézménnyel, ahol dolgozom, vagy csak hallgatnak mélyen, ahogy jómagam is, mikor elszörnyülködöm némely eseten, ami a saját/kedves ismerős/közömbös ismeretlen gyerekével történik? Vajon legyek megértő, mert magam is pedagógus vagyok és ismerem az érem másik oldalát, ahogy már mondottam volt, vagy kekeckedjek, mert én is pedagógus vagyok, és egyes pedagógusok úgy végzik a munkájukat (vagy adott esetben simán nem végzik a munkájukat), ahogy szerintem nem lenne való?

Tegyem-e szóvá, hogy ma a gyerek két darab egymásra húzott melegítőnadrágban volt az udvaron a 25°C-ban, mert ügyesen egyedül öltözik, és senkinek nem tűnt fel, noha csak hozzávetőlegesen 6-7 gyerek volt délután a csoportból az udvaron, hogy az alsó réteg nem került le róla, vagy csak röhögjek egy jót? Mondjuk  röhögtem röhögnék, ha cserébe valaki meg tudta volna mondani, hová lett a gyerek sapkája - nem volt a fején, a polcán és a zsákjában sem, de még más polcán sem láttam, más zsákjába nem nyúltam, ott mondjuk még lehet, és hát új sapka volt. Vagyis nem olyan régi. Inkább veszek másikat. Hátha mégis meglesz, a gyerek nagyon szereti. Szerette?

Csak remélni tudom

Hogy nem a pénz miatt "csábították" az integrációba (???) a Rett-szindrómás kislányt*, minden előzetes információ és átgondoltság nélkül. Remélem, hogy nem csak a magasabb normatíva miatt kellett az üres SNI** helyre gyorsan valakit szerezni, hogy aztán beletörjön a bicskája a nevelőtestületnek, és két hónap után visszairányítsák a szegregált óvodába, ahonnan jött. Félelmetes, szomorú, agyrém.

És igazából nem is a kislányt sajnálom, hanem a szüleit. Végiggondolták egyáltalán, hogy milyen egy sérült gyerek szülőjének lenni, milyen nehéz megbirkózni azzal, hogy az ő gyereke más? Máshogy néz ki, máshová jár óvodába, máshogy beszél, máshogy jár stb? Hogy micsoda öröm lehetett, hogy "mezei" (már elnézést, de nem akartam a normál vagy egészséges szót használni) gyerekek közé járhat? Hogy annyira talán mégse más? És akkor nesze neked, fogd meg jól, akkora pofont kap, hogy a fal adja a másikat.

Az integráció nem az, hogy mindenféle SNI gyereket felveszünk, aztán ha nem zavar sok vizet maradhat, ha igen, akkor meg viszlát. Kell ehhez (szak)ember, kis létszámú csoport, (gyógy)pedagógiai asszisztens, elhivatottság, rátermettség stb., stb. Ez ma Magyarországon közel sem adott, csak nyomják az integrációt ész nélkül, és akkor ez a vége. 

Bocsánat, csak felzaklatott.

* nem, a valóságban természetesen nem ezek a paraméterek

 ** sajátos nevelési igényű

Hiába hétvége

ha az ember rémet álmodik, 6-kor ébred, ha kell, ha nem. Én ma például hevesen szívdobogva riadtam fel álmomból, és nagyon örültem, hogy álom volt. Mert Simikém valahogy egy kismacskát vitt a vízóraaknánkhoz, és én meg akartam menteni. A macskát. Belenéztem az aknába, és vagy 10 kismacska pillogott vissza rám, akinek a mi ivartalanított Cirmi cicánk volt az anyja. Csoda, hogy ezek után nem tudtam visszaaludni?

A hülyeség nyilván nagyon kapós

Ezért reklámoznak ész nélkül mindent mindenféle marha szöveggel. A "fejlesztő játékokról" már elmondtam a véleményemet először itt aztán pedig itt . 

Tegnap megint belefutottam egy játékba (ne kérdezzétek mi volt, a magyar mesecsatornán ment, miközben Simi vacsoráját csináltam, csak hallottam a tévét, nem láttam), amit így hirdettek: "fejleszti a motorikus mozgást". Mondja már meg nekem valaki, hogy ez mit jelent? Nem akarok kukacoskodni igazán, és nem is a "motorikus" szó etimológiáját szeretném megmagyarázni, de kábé erről van szó:

motorium = mozgató rendszer

motorika = mozgás

motoros/motorikus = mozgásos

Vagyis a fent nevetett játék a "mozgásos mozgást" fejleszti! Hát nem csodás? Biztos azért kell ezt hangsúlyozni, mert akadnak olyan játékok, melyek az "elméleti mozgást" hivatottak csiszolni, de ez nem olyan ám, ez a valódi, azaz a mozgásos mozgást fejleszti. 

Innen gratulálok a reklámszöveg írójának, de abban biztos igaza volt, hogy egy darab latin eredetű, tudományosnak tűnő kifejezéssel jobban el lehet adni a terméket. Most már csak arra vagyok kíváncsi, mi lehet ez a kiváló játék, úgyhogy figyelem a reklámokat, és nem, nem kötözködési célzattal.