Sétálunk, sétálunk

Már tavaly is feltűnt, mivel a férjem megszűnt állandó, vagyis inkább heti néhányszori sofőröm lenni, és lett másodállásom is, hogy elképesztően sokat megyek. Az idénre beütemeztem egy másik másodállást (nem az én ötletem volt), ahová szintén gyalogszerrel jutok el, úgyhogy most még a tavalyinál is többet megyek. Meg tömegközlekedem is, de azt most hagyjuk. Na de tényleg? Vagy csak én érzem így, és mivel állandóan a feladatokban fuldoklom, valamire fognom kell, hogy miért nem végzek soha semmivel és mivel mostanában megint nem sportolok, ezzel kívántam megnyugtatni a lelkiismeretemet.? Utánajártam. Virtuálisan persze, nem gyalog.

Manapság nagy divat a mindenféle dolgokat ellenőrző applikáció az okostelefonokon. Sok ismerősömnek van lépésszámláló, kilométer számláló, pulzusmérő, stb. a telefonján. Nekem mondjuk pont nincs okostelefonom (nem, mintha nem lehetne, csak egyelőre nem szeretnék, tudom, naaagyon gáz vagyok), így aztán vettem a fáradságot, beütöttem az általam gyalogszerrel bejárt útvonalakat a gúglmepszbe, és meg is tudtam mindent. Végül átlagot számoltam: vettem a napokat külön, hogy mikor mennyit megyek a legrosszabb esetben (vagyis, ha a férjem pl. nem visz el véletlenül reggel dolgozni) és a legjobb esetben (ha véletlenül elvisz), és a legkedvezőbb és legkedvezőtlenebb hetek átlagából számolva az jött ki, hogy hetente 19,75, azaz nagyjából 20 km-t gyalogolok. (Megjegyzem, hogy ebben a tanévben legkedvezőbb hét eddig egyszer volt, legkedvezőtlenebb több is, általában viszont "közepesen kedvezőtlen" heteim vannak.) Ez havi szinten körülbelül 80 km, ami 5 km/h átlagsebességgel számolva heti 3,95, havi 14,4 óra. És mondom, ez csak a gyaloglás, az az idő, amit a HÉV-en és a buszon, valamint várakozással töltök, nincs benne. Szerintem nagyon nagyvonalúan bánok az időmmel, nem csoda, hogy sose jutok a teendőim végére.

Amúgy picit megbántam, hogy ilyen komoly számolgatásokba bocsátkoztam, mert most még jobban irigylem a férjemet, aki beül a kapu előtt a szép, nagy céges személygépkocsijába és nem hogy havi 80 km-t, de talán 0,8 km-t se gyalogol, tömegközlekedni pedig aztán pláne nem szokott.


És miért gyalogolok ennyit? Mert messze lakunk a buszmegállótól (1 km), messze van tőlünk az ovi (1,4 km), messze van a másik ovi, ahová hetente kétszer járok egy kisfiúhoz fejlesztésre (1,8 km), a másik kisfiú, aki hetente egyszer fejlesztődik általam, szintén messze lakik a HÉV-től (1,5 km) és a bolt is messze van tőlünk (1,1 km).

Kéne vennem két nordic walkig botot, és máris hivatalosan is sportolásnak nyilváníthatnám a munkába járást :D!

Kertészeti analfabéta is vagyok

Tudom ám, nem most jöttem rá, de ma megint kiderült. Hozott be az oviba a kolléganőm vagy 3-4 hete a múltkor valami szobanövényt, amit ő majomfának hívott, ellenben én gumifaként ismerem, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy hozott be hajtásokat, én meg hazahoztam kapásból négyet egy lila színű nejlonzacskóban, amit odahelyeztem a konyhaablakba, majd hetekre megfeledkeztem róla. Azért hoztam el rögtön többet, annak ellenére, hogy én nem szeretnék se majomfát, se gumifát nevelni, hogy hátha megmaradnak, vagy legalább egy, és kiderül, hogy mégis értek hozzá. Mondjuk, ha értenék, meg úgy kicsit komolyan is venném a fellángolás után még pár nappal is a dolgot, nyilván nem hagyom lila nejlonban az ablakban a növényeket hetekig aszalódni. De hagytam. Egészen addig, amíg a múlt héten ugyanaz a kolléganőm megint be nem hozott valami egészen más növényt (csokrosindát, ezt ismerem), amit szintén nem akartam nevelni, de mégis hoztam haza pár hajtást, mert állítólag ez pont olyan igénytelen, mint a majomgumifa, majd ezt pedig kék csíkos nejlonban feledtem 3-4 napig valahol. Egy mappa alatt leltem amúgy rájuk, és megkönyörültem a nyomorultakon, beletettem egy joghurtospohárnyi vízbe az összes gumifát és csokrosindát, amíg végső döntésre nem jutok felettük. Ma végül döntöttem, mert ma megint hoztam haza a kolléganőm szobanövény-arzenáljából való hajtásokat, és ez már tényleg tetszett, annyira, hogy kiderítettem az internet segítségével, hogy botkaktuszt szándékozom ültetni.

Úgy voltam vele, ha már hazahozom, akkor elültetem a többit is, meg ha már belekezdek a lakás összemocskolásába, akkor a halódó orchideáimat is átültetem. Annyiszor elhatároztam már, hogy igazán jó gazdája leszek a növényeimnek, hogy mindenféle virágfölddel és virágtáppal bírok, meg is néztem, hogy melyiket mibe kell ültetni. Szerencsére mindegyiket ugyanolyan általános virágföldbe, kivéve persze az orchideákat, de azt amúgy is tudtam. Bele is ültettem, csak hát akkor derült ki, mikor csomagoltam el a földet, hogy a másik zacskót vettem elő, és az összes növényt savanyú virágföldbe ültettem. Remélem, nem lesz nagy bajuk, bár, az a növény, ami kibírta az egy hónapnyi lila zacskóban sínylődést, szerintem a savanyú virágföldet kifejezetten kánaánként éli meg. Remélem, a botkaktusz is.

Szőrmentén

Nincs mit tennem, be kell vallanom, ami mindenki számára nyilvánvaló a tegnapi blőd posztom után: szépészeti analfabéta vagyok. Ezt nem szégyellem (kellene?), mert megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jól nézzek ki, de vannak dolgok, amik nekem nem fontosak.
Ezért is nem vagyok képben például a műszempillák világában. Mert szempilla szempontból igen szerencsés az a genetikai sorscsapás, ami miatt meglehetősen erős szőrzettel rendelkezem. Ráadásul még sötéttel is. És ezek az erős, sötét szempillák (ahogy az előző poszt egyik válaszában írtam), nem kiáltanak azonnali ragasztott segédcsapatokért, egy jobb fajta szempillaspirállal tökéletesek lesznek. Sőt, igen vigyázva kell adagolnom a spirált, mert ha "túl jó" a cucc (vagyis vannak benne ilyen hosszabbító szöszök) , akkor képes annyira meghosszabbítani a pilláimat, hogy összemaszatolom a szemüvegemet. Úgyhogy műszempilla kizárva.

De megtudtam azt is, hogy akár műszemöldököt is lehet ragasztatni annak, aki mondjuk a '80-as évek szupersztárjaira szeretne hasonlítani. Nekem személy szerint nem tetszik a túl erős szemöldök, olyan furcsa, férfias, mogorva lesz tőle a nők arca, én biztos nem ragasztatok műszemöldököt (sem).

Azért jó lesz, ha esetleg egyszer a sűrű láb- vagy hónaljszőrzet reneszánsza köszönt be... Micsoda kígyózó sorok állnak majd a kozmetikai szalonokban! Mert egy valamire való teljes lábszőrzet applikáció azért jóval hosszabb idő, mint a szempillák felragasztgatása. Főleg, ha a szempillák nyomába eredve a lábszőr is 2-3-10D-s lesz.

Na jó, befejezem. Azért azt mindenképpen hozzáteszem, hogy nagyon tetszik a szép, hosszú szempilla (nyilván ezért kenem a sajátomat). Az se baj, ha mű, mert én találkoztam már olyannal, akinek műszempillái voltak, de nem tudtam, és nem is vettem észre, csak később mondta. És olyan, de olyan szép szeme volt a szempilláitól, hogy bármennyire is jók nekem az enyémek, azért kicsit irigykedtem. De ez titok :).

Nem vagyok képben egyáltalán

Olvastam az imént egy hirdetést, ami műszempilla-építést ajánlott. Annyira hihetetlennek tűnt az ajánlat, hogy menten utána is néztem, mit próbálnak eladni nekem. Íme a hirdetés, teljes szöveghűséggel (félkövér kiemelés tőlem).

"Szálankénti szempilla építés a legújjabb technikákkal 1D-től 10D-ig. Ugyan itt elsajátítható képzések."

Most kivételesen nem a nyelvtani dolgok ragadták meg a figyelmemet, hanem a számok. Be kell vallanom, sose voltam egy nagyágyú fizikából. Azonban szerény ismereteim alapján egy műszempillának az 1D túlságosan kevésnek tűnt, mondhatni teljesen felesleges anyagi befektetésnek, a 10D viszont valami megfoghatatlan, az anyagi világon és az egész tér-idő kontinuumon messze túlmutató iszonyat lehet. De azt is vállalom, hogy annyira nem vagyok tisztában a szépségipar pillanatnyi újdonságaival, hogy teljesen lebőgetem magam világ csúfjára. Mert nekem az életemben nem volt még műszempillám, se szálanként, se csomónként (tincsenként?) felrakott, úgyhogy lehet, hogy emiatt nem vagyok képben egyáltalán.

Mi is lehet az az 1D-s műszempilla? Valami szprével (spray-vel?) lefújják a vállalkozó kedvű hölgy pilláit? Vagy bepöttyözik? Mert ha már egy mezei szempillaspirállal kikeni az ember, akkor is minimum 2 dimenzióban növekszik a szemszőrzete. Szerintem.

Ez a 10D viszont annyira felizgatta a fantáziámat, hogy nem szégyelltem több tudományos honlapot is felkeresni dimenziókra vadászva. Tulajdonképpen arra az eredményre jutottam, hogy a mezei 3 dimenzió utániak már nem szükségképpen fizikai fogalmak, hanem bármit lehet dimenzióként jelölni, ami valami pluszt ad "feldimenzionált" fogalomnak/tárgynak/akárminek.

Vajon a műszempilla esetén mi szösz lehet ez a 10 dolog? Az első három egyszerű, nyilván a fizikai tér három kiterjedéséről beszélünk. De a többi? Miféle 7 titkos dolgot tudhat egy műszempilla, amit saját 3D-sem nem? Illatos? Magától pillog? Könnyezik? Beszél? Olvas? Bevásárol? Esetleg "okosszempilla" és rácsatlakozik a mobiltelefonomra? Elhozza a gyereket az oviból? Ébreszt reggel 6-kor?

További ötletek?

Hát ez kész, anyagi összeomlás elé nézünk

Mert tovább böngésztem ezt a vásáros kínai oldalt. Most épp azon gondolkodom, hogy a) vegyek-e varrógépet, vagy b) javíttassam meg a nagymamám régi, de kiváló gyártmányú masináját, mert olyan fantasztikus anyagokat láttam, hogy kedvem támadt varrni. Mondjuk táskákat, vagy csak ilyen itthoni dekorációkat, mint például asztalterítő, függöny, ilyesmi. Az azért hozzá tartozik az igazsághoz, hogy varrni nemigen tudok, csak úgy simán egyenesen, de majd megtanulok. Ha lesz anyagom, amin megtanuljak :D. És hát az asztalterítőt pont egyenesen kell varrni, nem?

És komplett keresztszemes készletek is vannak.

Meg gyöngyök mindenféle színben és formában.

És papírszalvéták meg rizspapírok decoupage-hoz (vagy dekupázshoz, esetleg szalvétatechnikához?).

Szerintem a legjobb az lesz, ha soha többet nem nézek rá erre az oldalra. Még jó, hogy elképesztő önuralommal rendelkezem, ha vásárlásról van szó. Magyarul: olyan zsugori vagyok, mint egy mit tudom én, micsoda :D.

Ja, és az ágyneműk botrányosan drágák!

Felfedeztem a netes vásárlást?

Ajjajaj...

Eddig jellemzően nem rendeltem internetről, csak végső kétségbeesésemben akkor, ha a) sehol nem találtam jobbat (árban vagy minőségben) annál, amit a világhálón láttam, b) nem volt időm/lehetőségem valódi boltba menni, c) nem tudtam megoldani a választott holmi hazaszállítását, vagyis végső kétségbeesésemben :).

Ma viszont odatévedtem a világhírű online kínai piacra, a bizonyos @express-re. Már máskor is odapillantottam, ma azonban elkezdtem céltudatosan böngészni. Táskát kerestem. Találtam. Rengeteget, csodaszépeket, teljesen jó áron. És akkor elkezdtem nézelődni, csak úgy. Mondjuk a (manapság ugyan nem létező, de valaha szívesen űzött) hobbijaim kellékei nagyságrendekkel kevesebbe kerülnek ott, mint itthon a mindenféle kreatív- és kézimunkaboltokban. Gondolok például nagy szerelmem, a keresztszemes hímzés alapanyagaira (fonalak, vásznak), vagy kötőfonalakra. Tavaly például csináltam ilyen sálakat:

Kép

kép

Ezekhez a falusi kreatív boltban sok pénzért vásároltam fonalat, kábé a fele-kétharmada lenne Kínából. Idén karácsonyra is pici keresztszemes dolgokat szeretnék készíteni a barátainknak, bár ahogy láttam, időt nem árulnak ezen az oldalon sem, se sok, se kevés pénzért, ez mondjuk kár.

Szóval most azon gondolkodom, hogy rendelni kellene, mert megérné. Annyira erős a kísértés, hogy feltettem egy sok tagból álló fórumon a kérdést, hogy rendeljek-e. Egybehangzó igennel biztattak a hölgyek az eltévelyedésre, úgyhogy minden bizonnyal el is csábulok hamarosan.

Ajjajaj...

Mindenki a rendeltetési helyén

avagy elkezdődött az új tanév

A nagyok iskolában, a kicsi óvodában (mondjuk most épp itthon, mert két teljes hét után leverte a lábáról valami nátha - éljenek a nyugdíjas nagymamák!) és én is óvodában.
Szinte mindenki megkapott az iskolakezdésre mindent, bár Noémi az új iskolatáskát - egyelőre - nem, mert picit sokalltunk 16 ezer Ft-ot kiadni egy hátizsákért. A tavalyi még hordható, mondjuk tényleg eléggé csúf már, úgyhogy biztos kap másikat. Most abban reménykedem, hogy beleszeret egy olcsóbba, vagy talál valami nagyon hasonlót valami kínai rendelős oldalon, mert mindent a gyerekért, de azért na...

Teljesen odáig voltam, hogy alig kellett cipőt vennünk. Én fejenként 3 párral számoltam, de annak nem mertem utánagondolni, hogy ez mennyibe is kerülhet. Végül csak Simi kapott 3 pár cipőt (ovis benti szandál, tornacipő, zárt cipő) ezek összértéke közel 15 ezer Ft volt, és rájöttem, hogy a gumicsizmáját kinőtte és venni kell egy bőr magas szárú cipőt is neki, ami szintén néhány ezres lesz még, de leghamarabb októberben, remélem, addig nem köszönt be a jégkorszak vagy valami monszun. Ádám és Noémi lemondott a tornacipőről, mert a tavalyi nem ment még szét (bár Ádám tavaly év közben kapott újat), az ünneplő jó volt még, úgyhogy csak suliba járós kellett, így megúsztuk 5 pár cipő vásárlásával az iskolakezdést. Vagy Noéminek cipőt se vettünk? Viszont kapott új szemüveget (42 ezer) és 3 havi ellátmányt kontaktlencséből (7 ezer), még jó, hogy a szemüveg öltöztet, muhaha...

A szülőiket is túléltem, azon nagyon izgultam, hogy mennyit kell majd havonta fizetni, hát nem tudom, ha egyedülálló szülő lennék, és mondjuk ugyanígy pedagógus, mint most, biztos eret vágnék magamon. A nagyoknak 5.000 ill. 6.000 Ft/hó. Ebből 2.000 az alapítványi befizetés, amiről aláírtunk egy papírt a jelentkezéskor, hogy nem árul zsákbamacskát a suli, vállaljuk a fizetését, plusz ehhez jön a többi: osztálykirándulásra gyűjtés, ilyesmi, de az is 3 és 4.000 Ft/koponya. Még jó, hogy Siminek csak 500/hó (szeptemberben 1.000) plusz a féléves tisztasági ellátmány, ami önmagában is vagy 3.000 Ft, ha mindenből a legolcsóbbat (vagy majdnem a legolcsóbbat) veszem. Ez így 11.500 Ft havonta, hála Istennek, hogy kétkeresős család vagyunk.

Újabb szélmalomharcom kezdődött a vasalnivalókkal, annyi, de annyi van, hogy az iszonyat, jövő nyárig biztos nem tudom eltüntetni, csak csökkenteni időnként a K2-t. Egyre inkább kacérkodom a szárítógép beszerzésének gondolatával, csak az tart vissza, hogy a) csilliárdokba kerül, b) egy porszívó jobban kellene, mert a mostani már 17 éves és jobbára csak orrszívásra lehet használni, vagy a padlót felporszívózni, mert a szőnyegekkel már nem igazán birkózik meg. 

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a nyáron sikerült szinte koromfeketére befestenem a hajamat, ezáltal rémségesen nézek ki. Már egy hónapja rajtam van, és ez bezzeg nem kopik, nincs igazság a Földön, mert ugye  pont azért mázoltam be, mert az előző szép barna olyan világosra kopott a naptól, hogy az egy centis lenövés is olyan feltűnő volt, amivel nem bírtam azonosulni. Hát ezzel a feketével pont annyira nem bírok, úgyhogy hagyom még egy darabig (októberig biztos, mert a büdzsé most nem bírna ki egy fodrászt), és reménykedem, hátha mégis kopik egy picit.