2013. február 6., szerda

A terhesség igénye nélkül

Már abban az időben anyukának készültem, amikorra nem is emlékszem. Anyukám mesélte, mikor a húgom még kicsi volt (2 évvel fiatalabb mint én), együtt szoptattunk: ő rendeltetés szerűen a gyereket, én meg gyakorlás gyanánt a sárga műanyag macimat. Aztán úgy maradtam. Nem szoptatva (mondjuk, most épp igen), hanem anyukásat játszva. Arra nem emlékszem, hogy királylányosat játszottam volna valaha. Talán akkor, mikor néha beszabadultunk a tesómmal a mamám szekrényébe, és a készleten levő összes muszlinkendőjét magunkra aggattuk: a derekunkról lelógó darab gyönyörű, lágyan libbenő ruhánkat jelképezte, amit a fejünkre illesztettünk, az vagy fátyolként ölelt minket körül, vagy parókaként funkcionált (akkoriban praktikus okokból kifolyólag rövid hajunk volt). A kendők piros, lila, zöld és tiri-tarka színűek voltak, szőke nem volt köztük.
Néha próbáltunk apás-anyást játszani, de soha nem tudtunk megegyezni abban, hogy ki legyen az apa. Valahogy nem éreztük testhez állónak a szerepet, így rövid idő után barátnők lettünk. Mindig barátnőset játszottunk, mi voltunk Kati és Mari. De ebben se tudtunk megegyezni, az valahogy nem jutott eszünkbe, hogy ezen a két néven kívül még több ezer név közül lehetett volna választani. A 80-as években nem volt telefonunk, de telefonálni akkor is szerettünk egymással, ezt pedig a fürdőkádban a zuhanyrózsával tettük.
Tehát maradtunk barátnők, mindenki saját külön családdal, apa nem volt. Felnőve rájöttünk, hogy apa igenis szükséges, így beszereztünk egy-egy alkalmasnak tűnő példányt. Beváltak.

De visszakanyarodva az eredeti témához, mindig is anyukának készültem. Terveztem magamnak pár gyereket, és utána évekig arra vártam, hogy megszülessenek. Szerencsére elég fiatalon megtaláltam a megfelelő apajelöltet, akivel megegyeztünk a gyerekszámban (4), és neki is láttunk terveink megvalósításának azonnal a boldogító igen kimondása után. Gondoltuk, kettőt gyorsan, aztán kipihenjük őket és jöhet még kettő. Megszületett a kettő, és rájöttünk, hogy elég lesz nekünk három is. De amíg ez a három meg nem született, én folyamatosan terhes akartam lenni. Komolyan. Noémi születése után tudtam, hogy a következő ősszel ismét nőgyógyászhoz akarok járni havonta. Így is történt, nem volt gond, pont két év van a nagyok között. Utána nem volt egyszerű kivárni azt a 10 évet, mikor újra babát várhattunk. Voltak hullámvölgyek, amikor annyira nem is akartam, de mindig éreztem a hiányt, amit a tervezett és megvalósított gyerekeim létszáma közötti különbség generált.

Simi tavaly megszületett, és azóta valamiképpen elmúlt a kényszer, hogy szüljek. Most valahogy teljesnek érzem a családot. Lehet, hogy csak azért, mert annyira nem volt kellemes ez a terhesség, mint az előző kettő, vagy így, száz évhez közeledve már nem szívesen vállalnám újra a kalandot, vagy kiderült számomra, hogy nem is vagyok annyira jó anya, mint amilyen lenni szeretnék, és nem akarok még egy gyereket kitenni saját magam elviselésének, nem tudom. Annak ellenére érzem ezt, hogy nagyon sajnálom Simont, mivel "igazi" tesója nem lesz, akivel bandázhatna. Nem fog tudni a fürdőkádban zuhanyrózsával a barátjával telefonálni, nem lesz senki, akivel bunkert építsen, őrülten vágtázzon fel-alá a házban és sorolhatnám. De nem teszem, csak csodálkozom, hogy elmúlt az igényem a terhességre. Lehet, hogy csak átmenetileg...

10 megjegyzés:

  1. Mostanában én is sokszor azon tanakodom, hogy eljön-e az az idő, amikor már nem vágyom rá, hogy egy baba növekedhessen a pocakomban, vagy megszüljem, és először átöleljem, érezzem a pici testét és az újszülött illatát.
    Aztán rájövök, hogy ezek olyan vágyak, amelyek soha nem fognak teljesülni. Mást akar a szívem és mást az eszem. Úgyhogy nagyon jó fogamzásgátlásra van szükségem, ami tőlem független.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is attól tartok, hogy átmeneti tudatmódosulásban szenvedek. Annak idején azt képzeltem, hogy 30 éves korom után tuti nem szülök, mert akkor már nagyon öreg leszek. Aztán tessék... Annyira akartam még egy gyereket, hogy az sem érdekelt, hogy öreg vagyok. Lehet, hogy nem is vagyok öreg :-). Amúgy a szív és az ész dolgában pont én is hasonló cipőben járok.
      Ezt a fogamzásgátló dolgot hogy érted? Valamelyik gyerkőcöd "akaratod ellenére" született?

      Törlés
    2. Dehogyis. :) Mindhármat akartam. Akartuk. De egy negyediket a férjem tuti nem akar. És ésszel gondolkodva én sem. Ezért kell biztos fogamzásgátlás, hogy ne én legyek a statisztiaki kivétel.

      Törlés
  2. Csatlakozom hozzátok. Mindig is 4 gyerkőcöt szerettem volna, de ennek ellenére nagyon sokszor vágyom arra, h ismét legyen pocaklakóm, ismét átéljem a szülés élményét. De nekem is az eszem győz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "szülés élménye" nekem már tuti sose adatik meg, még akkor sem, ha valami folytán mégis vállalnánk még egy gyereket. Két császár után szerintem csak akkor szülhetnék simán, ha félig kilógó gyerekkel mennék be a kórházba :-). Kár. Bár, ez a mostani császár tényleg jó élmény volt, akkor is, ha közöm nem volt a gyerek kibújásához.

      Törlés
  3. Nekem is nagyon hiányzik a terhesség. Meg nagyon babáznék újra. De az szerintem nem most lesz. És csak remélni tudom, hogy Laci belegyezik, hogy legyen második. Ennyit arról, hogy én is 4 gyereket szerettem volna. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert Emmát annyira nagyon terveztétek ;-). Ne aggódj, Te nagyon fiatal kis csirke vagy, tuti lesz Emmának kistesója. Ha csak pár év múlva, az se baj, legalább újra kiélvezheted a babázást rendesen :-). Én egyelőre egyedül ezt az előnyét látom a nagy korkülönbségnek, semmi mást.

      Törlés
    2. Remélem is. Biztos nagy, meg a kis korkülönbségnek is meg van az előnye. :) Reméljük a tesóbaba is annyira tervezett lesz, mint Emma. :)

      Törlés
  4. Na én is ideértem, volt most nálunk egy kis "harmadikgyerekpara" az elmúlt napokban (hetekben?) és bár már gondolatban ideg-összeroppanás nélkül kihordtam és felneveltem őt, talán mégis jobb így. Pár hónapot még várunk, legalább addig, míg már a legnagyobbat nem kell pelenkázni. Amúgy nálunk 3 a terv, amíg még relatíve fiatal vagyok, de egyre jobban gondolkozom egy negyediken, mondjuk nem zsinórban, hanem majd öregkoromban úgy 5 év múlva. :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Relatíve fiatal??? 30 alatt mindenki kölyök. És még 5 év sem leszel öreg, na de 8 év múlva, akkor már igen!
      "Harmadikgyerekpara" hihihi :-). Nyáron a nagy tuti szobatiszta lesz, akkor már felesleges tovább várni, a pelenka úgy is egyre drágább lesz ;-).

      Törlés