2015. január 1., csütörtök

Ennek vége, újat kezdünk

Mármint évet. Rettenetesen fura, itt vagyok az üres házban, velem a két kicsi (Simi és a húgom kisebbik fia), a nagyok "buliznak" (mi is voltunk, de már hazajöttünk, mert hullák voltak). Azt se tudom, mikor volt éjfél, valamikor két hátsimogatás közben lehetett, miközben Bálintot altattam. Nem tudom, volt-e már valaha az életemben olyan szilveszter, hogy a kutya se kívánt volna nekem boldog új évet, de most pont ez történt. A srácokat elaltattam a kisebbfajta durrogtatások közepette, épp  éjfél előtt, így most, mikor szimultán minimum 12 tűzijáték folyik a szomszédainknál, békésen alszanak, és nem kelnek fel az éktelen robajra. Így aztán boldogan átblogolhatom magam az újesztendőbe. Jó, hát pont nem, mert pár perccel éjfél után ültem le, de majdnem.
Hosszú ideje nem volt időm írni, így nem is akarok mindent bepótolni, ez nyilvánvaló lehetetlenség volna. Sajnos, a családban rajtam kívül mindenkinek van okostelefonja és/vagy tabletje és/vagy munkahelyi laptopja, amin a világ dolgaiba be tud leselkedni, sőt, alkalom adtán be is szólhat. Én vagyok az, aki csak akkor, ha éppen a családi laptop szabad (ez mostanában nem igazán volt így), vagy ha elkunyizom Ádi tabletjét. Ezért hallgattam ilyen sokáig.

Kellene most valami számvetés vagy ilyesmi, ugye? Áh, nem hiszem, hogy menni fog. Ez egy jó év volt, de lehetett volna jobb is, arról nem is beszélve, hogy mennyivel rosszabbul is elsülhetett volna. Ebben az évben sem lettem gazdag, nem fogytam le (majd 2015-ben, hahaha...), nem kezdtem el vezetni, nem vezetem jobban a háztartásomat sem, nem aludtam többet (pedig szerettem volna). Viszont visszamentem dolgozni (volt hová visszamenni, ráadásul hívtak), sikerült elmennünk nyaralni, az összes kiscicának találtam gazdát, senkivel nem történt semmi komoly baj, egyben a család. 

Jó év volt, de biztos, hogy lehetett volna jobban csinálni. Mostanában annyi rossz hírt hallok családon belülről és kívülről, hogy tettem egy felajánlást a férjemnek: írjon össze 3 dolgot, ami rajtam múlik, és amitől jobban érezné magát a házasságunkban. Magyarul, hogy miben változzak, min változtassak, hogy jobban működjön (az amúgy szerintem jól funkcionáló) házasságunk. Bevallom, először 5 dolgot akartam javasolni, de hamar lealkudtam magamban háromra, hogy ne legyen számomra túl nagy kudarc, ha belebukom a vállalásomba. Van amúgy egy listám, 2 perc alatt 20 dolgot írtam össze, amin ha változtatnék, a férjem biztos jobban érezné magát a házasságunkban. Ha szántam volna rá még egy kis időt, biztos feltornáztam volna a listát 100-ra. Csak azt remélem, hogy a férjem hármas listája benne van az enyémben, és nem azt kéri mondjuk, hogy havonta lejtsek hétfátyol táncot, vagy legyek igazi nő itthon is (nem, mintha bárhol máshol az volnék), és miniszoknyában és magassarkúban süssem a Sztroganoff bélszínt. 

Amúgy, ha én kérném magamat, hogy miben változzak, hogy jobban érezzem magam, elképzelhető, hogy csak egy kis egészséges önzést kérnék tőlem, magamnak. Csak annyit, hogy tudjak igent és nemet mondani, ha szükséges. Például igent arra, ha a férjem felajánlja, hogy alszik ő Simivel, én maradjak lent, hiszen már 2,5 éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem. Ilyenkor nem elhárítani, hogy de hát úgyis mindegy, meg pihenjél csak te, hanem megköszönni, és élni a lehetőséggel, akkor is, ha biztos, hogy fel fogok kelni a gyerek nyavalygására, de legalább nem kell kimásznom az ágyból. Vagy arra, hogy mikor valamilyen ruhaboltban járunk, vegyünk nekem valamit, és ne kizárólag 2.500 Ft-os piaci vagy ennél is olcsóbb turis holmikat hordjak. Vagy arra, hogy ha karácsony előtt szembe jön velem egy csodaszép piros ruha, ami nagyon olcsó és jól is áll, és egyből beleszerettem, mikor megláttam, akkor vegyem meg magamnak, ne tegyem vissza sajgó szívvel a fogasra, hogy úgysem veszem fel sehová. Persze hogy nem, ha nem is veszem meg.
És nemet mondani a gyereknek, ha már 5 órája ott ül a laptop előtt, pedig én tornázni szerettem volna, most már aztán igazán, de nincs szívem elküldeni, olyan jót játszanak a barátaival (vagy venni kellene egy sima DVD lejátszót a tévéhez, mert van egy csomó tornás DVD-m, ja, mert nekünk nincs olyan, csak számítógépen tudok DVD-t nézni, bizony). Vagy a kedves rokonnak, hogy bár nagyon szeretem a gyerekeit és őt magát is, de államvizsgára készülnék, és most nem alkalmas, hogy másfél hétig vigyázzak a gyerekeire, mert nekem is csak egy téli szünetem van. És még hosszan sorolhatnám, hogy hogyan ne legyek egy hülye, mulya nőszemély.

De nem kérek semmit. Csak mindenkinek boldog új évet kívánok!

16 megjegyzés:

  1. Boldog új évet kívánok és hogy légy egy kicsit önzőbb! Kell, mert ezt így nem lehet hosszú távon. Egy DVD lejátszót pedig már 6-7e forintért is lehet kapni. 😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hasonló jókat neked is!

      Akár hiszed, akár nem, lehet így élni. Annyira lehet, hogy nekem egyáltalán nem esik nehezemre, valahogy teljesen természetes, hogy mindenki mást magam elé helyezzek, bármiről legyen is szó. Egyszerűen így születtem, az adott helyzeteben, akkor és ott sosem probléma, hogy bármiről is lemondjak. Csak utólag van úgy néha, hogy visszagondolok, és azt mondom magamban, mekkora egy hülye voltam, hogy ezt vagy azt másképp kellett volna csinálni. Pl. amikor az 5ezer Ft-os csodaszép ruhát ott hagytam az üzletben, mert nem azért mentem oda, hogy magamnak vásároljak. Osztottam-szoroztam, rájöttem, hogy a) valóban csodaszép és tök jól áll b) valóban annyira megéri, hogy csak a hülye hagyja ott c) valóban van rá pénzem, mert karácsonyra mindenkitől azt kaptam, hogy költsem, amire akarom. Ennek ellenére nem vettem meg, mert a) hová vettem volna fel? b) sokkal nagyobb szükségem van arra a két felsőre, amit az árából vettem.
      Ja, igen, DVD lejátszót potom áron lehet venni, szerintem be is ruházok egyre. Bár ezen kívül kellene még egy jó hajszárító, normális porszívó, úgyhogy lehet, hogy mégse :DDDD.

      Törlés
    2. Van egy angol szó, aminek nincs igazi magyar megfelelőej: people pleaser. Te is ilyen vagy. :) Elhiszem, hogy számodra ez nem megterhelő, legalábbis úgy érzed. De azért visszatekintve látod, hogy igenis jó érzés lett volna megvenni azt a ruhát, még ha nem is logikus és racionális döntés: Néha kellenek olyan dolgok az életünkbe, amelyek nem logikusak, nem racionálisak, egyszerűen csak jó érzéssel töltenek el. Egyébként pedig honnan tudod, hogy ha megveszed azt a ruhát, akkor nem jön hozzá egy alkalom is ahol felveheted? :) Néha helyezd magad az első helyre, és emiatt jó érzés legyen benned! Mert igenis megérdemled!
      A gyereknek pedig nem jó, ha öt (vagy akár "csak" 2-3 órát) ül a lapotop előtt és úgy játszik a barátaival. Álljon fel és menjen el hozzájuk, menjen el velük! Személyes kapcsolat egyre kevesebb van az emberek között, és ez nem jó. (Mondom én, holott mi is neten tartjuk a kapcsolatot az esetek 95 %-ban.)

      Törlés
    3. Nem, nem ül mindig 5 órát a gép előtt, sőt, suli időben van, hogy napokig oda sem jut. Inkább hétvégén, de hát ugye nekem is akkor lenne időm pl. tornázni vagy esetleg blogot írni ;).
      Amúgy szoktam hirtelen megfontolásból megmagyarázhatatlan döntéseket hozni, amik jó érzéssel töltenek el. Pl. a nyáron vettem magamnak csak úgy egy fülbevalót (fülönfüggő függő vagyok ugyanis :D) , igaz, hogy az irracionális döntés meghozatalában erősen befolyásolt az is, hogy leértékelt darab volt, mintegy 290 magyar forintért vesztegették :D.

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Boldog uj evet!
    En mar siman onzozok, bar sztem ez nem is onzes, egy anyanak is kell, hogy legyenek megvalosult kivansagai. A kozos eletunket a ferjemmel a sajat anyapeldam alapjan kezdtem, de hamar rajottem, h nem szeretnek eletem vegeig martirkent elni.
    Es koszi a remek fogalmazassal es humorerzekkel megirt posztokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :D!
      Saját anyapéldám nekem is a mártír anya. Bár, nálunk az is nagyon nagy gond volt, hogy anyukám egyedül nevelt minket, így nem volt mit tenni, mindig ő maradt az utolsó :(. De én születésem óta ilyen vagyok, genetikai gubanc lehet, már kezdem megszokni, nem érzem magam mártírnak, csak néha egyszerűen hülyének :D.

      Törlés
  4. 5 óra a gép elott?!
    Na inkább abban legyel mártír, hogy a gyerekkel toltesz időt !
    Ha most ennyit ül a gép elott, később mennyit fog?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a jó tanácsot, igyekszem, hidd el. És nem tudom, később mennyi időt fog a gép előtt tölteni. Ha pl. informatikus lesz, mint az apja, akkor feltételezem, hogy rengeteget. De ez a gyerek momentán 13 éves, nem igényli annyira a társaságomat, nem Legózik és gyurmázik velem szívesen, nem rajzolunk együtt napi ezerszer a mágneses rajzolótáblára és nem követeli tőlem, hogy hetvenedszerre is elolvassam neki a Bogyó és Babóca aktuálisan kedvenc kötetét. Ez már csak ilyen kamasz típusú kölök, akivel társasozok, ha épp igénye van rá, vagy mondjuk Wii-zünk családilag (mint most is a férjemmel, amíg én itt válaszolgatok a kommentekre), meg ilyenek, de most hogy mondjam azt neki, hogy gyere, fiam, most akkor felépítjük a vonatpályát és kisvasutazunk, jó? Meghallgatom minden baját, kérdezem is (és ha úgy tartja kedve, időnként még válaszol is), tudom, mi van vele, mi bántja, minek örül, szóval olyan normális kamaszfiú-anya kapcsolat van közöttünk. De egészen őszintén, momentán a férjemhez sokkal közelebb áll, mint mondjuk 3-4 évvel ezelőtt, sokkal több közös témájuk van, mint velem. Ez van. Remélem, egyszer, ha kinőtt a kamaszkorból, újra elfoglalhatom régi helyemet, addig viszont igyekszem úgy csinálni, hogy se neki, se nekem ne legyen túl kényelmetlen a közös élet. Lehet, hogy nem vagyok mintaanya, és sokszor hibázom, de ha észre veszem, igyekszem korrigálni, ha nem veszem észre, akkor meg túléljük.
      Remélem, megnyugtattalak, hogy nem az utca és a világháló neveli a kölkeimet, ha már egyszer megszültem őket :).

      Törlés
  5. Mivel nem ismerlek, de az biztos, hogy egy 13 eves gyereknek nem egészséges 5 orat ülni a gép elott. Mi is átmentünk ezen a saját gyerekeinkkel, de mindig meg volt határozva hogy mennyit lehet . Kutatások bizonyítják , hogy napi 2ora utan mar nincs jo hatással semmilyen képernyő nézés egy gyerekre, meg akkor sem ha kamasz es akkor sem ha informatikus akar lenni !;) olvasson, vagy mozogjon, sportoljon , azt lehet élőben a barátokkal is ..talaja meg az egyensúlyt az életben .
    Ezt nekunk szülőknek kell mutatni, egyengeti jo példával.
    A jatszas nem csak kisvonat órás es mese olvasás lehet. A sok beszélgetés, korának megfelelő társas, es a sportos életre nevelés.
    mert később mar csak a pszichológus tudja megállapítani hogy számítógép szenvedélye van a gyereknek ... Pedig anyuka szerint alig par orat ült a gép elott...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hidd el, tudom én is, és igyekszünk. Ádám sportol (heti 3 vagy 4 kosáredzés, plusz időnként hétvégén meccsek), pont ezért is írtam, hogy hétközben nincs lehetősége ennyit gépezni. Van szülői felügyelt a gépen, de már írtam, hogy nálunk nincs mindenkinek sajá gépe, és hogy mindannyian hozzájussunk, eléggé le van korlátozva mindenkinek az ideje, amit ott tölthet. De nem akarok magyarázkodni. Tisztában vagyok -szülőkènt és pedagógusként is- a függőségekkel, a kialakulásukkal, mindennel. A kamaszkorba meg különösképpen beleástam magam, tavaly belőlük írtam a szakdolgozatomat :-) . Társasozni szoktunk, de inkább a wii megy ( kolletkíven, mint pl ma is), kissé nehezíti a dolgot, hogy a nagyok és a kicsi között lényeges korkülönbség van, és kevés az olyan játék, amit minden gyerekem egyformán élvez :-) .
      Szóval igyekszünk, megtesszük, ami tőlünk telik, reméljuk, nem hibázunk nagyot ;-) .

      Törlés
  6. Küldtem egyet és nem ment át, vagy engedélyezésre vár? Megírjam mégegyszer? Jajj, ilyenkor úgy el tudok bizonytalanodni...

    VálaszTörlés
  7. Ez viszont átment, akkor az előző elszállhatott...

    Szóval valami olyasmit akartam írni, hogy
    "Amúgy, ha én kérném magamat, hogy miben változzak, hogy jobban érezzem magam, elképzelhető, hogy csak egy kis egészséges önzést kérnék tőlem, magamnak. Csak annyit, hogy tudjak igent és nemet mondani, ha szükséges."
    Én ugyanezt a témát 35 éve (ok nyilván kihagyhatjuk a gyerekkort, de akkor is majdnem 18 éve) halogatom. Most pedig, versenyt futva a halállal és az élettel próbálom SOS tempóban bepótolni a melót, amit eddig halogattam, amíg még lehet.
    Szerintem amit tudod, hogy meg kell tenned ÖNMAGADÉRT, (és itt most nem a vágyott 3 gombóc fagyira gondolok, hanem pl. arra, amit tudod, hogy meg kell tanulnod vagy el kell fogadnod magadban), azt ne halogasd. Nem jó üzlet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is így gondolom, de nem érzem, hogy valami hátrány érne amiatt, ahogy élek. Igyekszem többet foglalkozni magammal/megengedni magamnak, de sokkal rosszabb, ha utána gondolom azt, hogy ha magamat háttérbe szorítottam volna, akkor másnak (gyereknek, férjnek, bárkinek) jobb lett volna. Remélem, a legvégén majd úgy fogom látni, hogy jól döntöttem ;-).

      Törlés
  8. Szia! Régebben olvastam a blogod, de egy jó ideje nem, most visszaolvastam. Szimpatikus ember vagy. Rokon lélek. Hidd el, egészséges önzés kell az élethez. Nagy kár, hogy én erre csak jóval 50 felett jöttem rá. Úgyhogy Szeresd egy kicsit jobban magad! És legközelebb a szembejövő akármit vedd meg! Megérdemled! Üdv. és Neked és családodnak is Boldog, sikeres, egészséges legyen 2015!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm a kedves szavakat! Tudom, tudom, nagyon igyekszem! Meg is vettem tegnap a könyvet (igaz, nem konkrétan szembe jött velem, hanem kinéztem magamnak:-) ), ennek a segítségével szándékozom egy kicsit megreformálni az életemet, remélem, sikerül ;-) .

      Törlés